Mesélés közben új részletekre bukkan az ember, mert ha olyasvalakinek mesélünk, akinek fenékig megnyithatjuk a szívünket, a dolgok és emlékek új megvilágítást kapnak. Az emlékek vagy meghalnak az ilyen kibeszélés után, vagy pedig újult erővel élnek tovább, mélyen belefúródva a szívbe.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek jönnek s mennek, besodródnak az életünkbe, aztán eltûnnek belőle, csaknem úgy, mint egy kedvenc könyvnek a szereplői. Mikor a végére érünk és becsukjuk, addigra a szereplők már mind elmondták a történetüket, és mi egy újabb könyvbe kezdünk, melyben újabb szereplők, újabb kalandok várnak. És akkor az ember azon kapja magát, hogy már az újakra figyel, nem a régiekre. Nicholas Sparks
2. A történetek nem érnek véget. Amíg csak élünk, folytatódnak. Az ember egyszerûen kénytelen folytatni a dolgait. Lapoznia kell, új fejezetet nyitni, megtudni, mi minden vár rá legközelebb, és őszintén remélni, hogy bármi is jön, nem lesz túl durva. Még ha odabent, a lelke mélyén tudja is, hogy nagy valószínûséggel az lesz. Darren Shan
3. Ha egy beszélgetés fontossá válik számunkra, megpendülnek az izgalom húrjai. Az ember úgy érzi, új erők törnek föl benne. Richard Bach
4. Az emberi emlékezet tüneményes és rejtélyes dolog. Egy adott esemény kapcsán emlékszünk bizonyos dolgokra, és minél inkább erőlködünk, hogy fölidézzük a történteket, újra és újra ugyanazok a dolgok fognak beugrani, amit már eddig is tudtunk. Semmi újat nem tudunk előcsalogatni emlékezetünk mélyéről, aztán egyszer csak valaki váratlanul emlékeztet minket valamire. Akkor azonnal világosan emlékszünk, fölrémlik valami, ami mindig is ott rejtőzött az emlékezetünkben, de mintegy fedőréteg alá rejtve, számunkra is hozzáférhetetlenül. Emlékezetünk képtelen lett volna onnan segítség nélkül előbányászni, látszólag új emlékek bukkantak föl, pedig azok mindig is ott voltak. Indrek Hargla
5. A történetek ellazítanak, megnyugtatnak, megnyitják szívünket és elménket az új lehetőségek és tapasztalatok felé. Hihetetlenül jó eszközei annak, hogy pozitív változásokat érjünk el külső és belső világunkban. Ha megnézünk, meghallgatunk vagy elolvasunk egy történetet, énünk olyan, mélyen rejtőző részeihez férünk hozzá, amelyekről talán sejtésünk sem volt, ezért azt sem tudtuk, hogy jobbá tehetők. Sandy C. Newbigging
6. Amikor lefotózol valamit, azzal együtt megörökíted olyannak, amilyen. A történetek is ilyenek. Szóval ha meghalunk, történetekké válunk, és valahányszor elmondanak egy ilyen történetet, olyan, mintha itt lennénk. Csak történetek maradnak utánunk.
7. Ha szeretsz valakit, át tudod élni. Belebújsz. És ki tudsz nézni a szemén. Lelkének múltjában tudsz járni. Fáj a fájdalma, és vele együtt kacagsz, vagy buggyannak ki a könnyeid. Tudod, hol van benne a gubanc. Sejted a sorsát. Gondolod a gondolatait. Megismered ördögeit és angyalait. Müller Péter
8. Néha az emlékek láncra verik az ember érzelmeit. De aztán a szív megismer valakit, aki felszabadítja, és aztán szárnyra kelhet a jövő felé.
9. Nekem muszáj mesélnem és kész. A lényeg: folyton jönnek valahonnan a történetek bele a fejembe, nekem pedig tovább kell adnom őket. Ha nem teszem, lelkileg és fizikailag is megbetegszem. Böszörményi Gyula
10. Igazán furcsa, hogy az ember csak végighallgatni unja többször ugyanazt a történetet, de elmesélni nem unja, sőt minél többször meséli el, annál jobban tetszik neki. Janikovszky Éva