Ugrás a tartalomra
Messze a kéklő hegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tûzben szikrázik a fény.
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!
Kapcsolódó idézetek
-
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
József Attila
-
A szerelem olyan, mint egy madár: szárnyalnia kell.
Madonna
-
A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserû sós hullámát. A szerelem az élet és a halál.
Rabindranath Tagore
-
A szerelem csalfa madár,
alig fogtad, máris elszáll,
égből szállott, éghez reppent,
egy-két tolla maradt itt lent.
Szabó Magda
-
A szerelem, akár az eső, fölülről zúdul lefelé, csuromvizesre áztatva a párokat. De néha, az élet dühödt hőségében, a szerelem kiszárad a felszínen, alulról kell felszívnia a nedvességet, a gyökerein keresztül, hogy valamiképpen életben maradjon.
Mitch Albom
-
Élt egyszer egy fehér madár az erdőszéli kék tónál,
ám hiába szerették társai, szíve egyre csalta játszani.
Otthagyta őket, s ment a szellők szárnyán,
arra, amerre a titkot súgta a bölcs, erdei páfrány.
Kalandok sora várta, kétségek gyötörték,
majd az út végén felcsillant a fény.
Fekete madárra bukkant, ki magában élt,
olyan vidéken, hol mindenki csak félt.
Egymásra néztek, s más lett rögvest a világ,
a fekete s a fehér egyformán színessé vált.
A. O. Esther
-
A szerelem olyan, mint a virág, mint az erdő, mint a madárdal, mint a sólyom szárnyalása a magas égen. Ez nem valami csinált dolog. Ezt a föld termette, a természet nemzette, ez valódi, ez istenes dolog, istennek tetsző.
Kozma Mária
-
Szerelem! (...) Minden titokzatos benne: ahogy megjön, ahogy kifejlődik, s ahogy eltûnik. Van úgy, hogy hirtelen jelenik meg, kétséget nem ismerve, örömtől sugározva, mint a nappal, máskor parázslik, mint a tûz a hamu alatt, s fellángolva csap be a lélekbe, mikor ott már minden elpusztult.
Ivan Szergejevics Turgenyev
-
A szerelem be van zárva a szívembe, mint egy madár a kalitkába. Egyszer majd kiszabadul, és szárnyalni kezd.
Cseh Katalin
-
Mikor a nevem meghallod, könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér, ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tûzvihar lesz, nincsen menedék!
Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni!
Children of Distance