Mi, az öngyilkosság túlélői tisztában vagyunk azzal, hogy fájdalmat okoztak nekünk. Saját szeretteink rendkívüli árulással becsaptak bennünket. A haragtartásnak azonban nincs értelme, és bosszút sem állhatunk. Szeretteink már bosszút álltak saját magukon. Így tehát áldozatokként gyászoljuk őket, és megbocsátjuk nekik mindazt a rosszat, amit saját maguknak és nekünk okoztak.

Kapcsolódó idézetek

1. Halottaink nem az emlékezetünkben élnek tovább. Ha valahol, akkor a szokásainkban, a mozdulatainkban. De ha átveszik az irányítást, akkor baj van. Helyettük is élni, az önbecsapás. Fölösleges, buta, céltalan dolog. Beteges önkínzás. Száraz Miklós György
2. Miért haragszom? Csalódott vagyok talán? Elutasítottak, azért bosszankodom? Becsapottnak érzem magam? Mindegy. Hiába érezzük úgy, hogy nincs közünk valakihez, az indulat által olyan emberekhez kötődünk, akik valójában csak arra szolgálnak, hogy a rossz érzéseinket tartósítsák bennünk. Shirley Maclaine
3. Megváltozunk. Erősek leszünk és elbúcsúzunk. Legyőzzük a bosszúvágyunkat, mert már nem csak rólunk van szó. Lemondunk az igaziért folytatott harcról és elfogadjuk a rossz választást. Elhatározzuk, hogy mostantól erősek leszünk, de nem minden hibánkat lehet csak úgy elfelejtenünk. Sejtjük, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, pedig az csak jót akart nekünk. Mások viszont egyáltalán nem változnak, mindig mások maradnak, mint amilyennek gondoltuk őket.
4. A szerelmi kapcsolatainkban érzelmileg kiszolgáltatottá válunk, ezért a szakítás veszteségélménye rendkívül megrázó. Fel kell dolgoznunk, hogy nem kellünk, nem eléggé kellettünk a másiknak. A legtöbben úgy élik meg, hogy egy részük meghal ilyenkor, ami pótolhatatlan, és ami így, ebben a formában már nem lesz újra. Minden ilyen csalódás arra késztet, hogy legközelebb óvatosabbak legyünk, hogy ezt ne tehessék meg velünk.
5. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
6. Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor azzal másokat bosszantunk, és ráadásul mi magunk is sokat szenvedünk. Ha megtanuljuk jobban elfogadni magunkat, többé már nem megyünk bele ilyen játszmákba. Andrew Matthews
7. A fájdalom és a harag egészséges érzelmek. Arról árulkodnak, hogy emberek vagyunk, és fontos számunkra a kapcsolatunk, ugyanakkor értékes személynek is tartjuk magunkat, akivel igazságtalanul bántak. Ezek az érzések az igazság és a méltányosság iránti elkötelezettségünket mutatják, és fontos, hogy helyesen kezeljük őket. Gary Chapman
8. Miért vagyunk olyan biztosak abban, hogy az öngyilkosság hátte­rében csakis pszichés zavar állhat? Miért nem jut eszünkbe, hogy az illető tudatosan, hosszú és kínzó mérlegelés után dön­tött a befejezés mellett? Talán, mert haragudni akarunk. Ha ismernénk és értenénk az okot, meglehet, nem tudnánk rájuk haragudni. Ez végképp összezavarna minket, a kognitív dis­szonancia pedig kínzó érzést, szorongást keltene bennünk. Haragudni egyszerûbb. És fájdalommentesebb. Az itt maradottak számára. Szigeti Ildikó
9. Néha csupán udvariasságból úgy teszünk, mintha elismernénk, hogy a másik fél megbánást gyakorolt, de valójában nem tudunk megbocsátani neki... Ragaszkodunk azokhoz a sérülésekhez, amelyeket egy barát vagy a szerettünk ejtett, mert úgy gondoljuk, önmagunkat védelmezzük.
10. Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér semmit, ha magadban tartod.