Néha csupán udvariasságból úgy teszünk, mintha elismernénk, hogy a másik fél megbánást gyakorolt, de valójában nem tudunk megbocsátani neki... Ragaszkodunk azokhoz a sérülésekhez, amelyeket egy barát vagy a szerettünk ejtett, mert úgy gondoljuk, önmagunkat védelmezzük.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha nem azért ragaszkodunk túl erősen valakihez, hogy a másikat óvjuk... hanem azért, hogy magunkat védjük. Jodi Lynn Picoult
2. Legtöbbször azt a tudatlanságot kell megbocsátanod másoknak, és különösen magadnak, ami károkat okoz. Az emberek nem csak tudatosan bántanak. Legtöbbször nem tudják, hogyan csinálhatnák másképp a dolgokat; nem tudják, hogyan legyenek mások, jobbak. William Paul Young
3. Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Õk a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.
4. Nem szabad mindjárt azt képzelnünk, hogy szándékosan bántott meg bennünket. Egy csupa élet fiatalembertől nem várhatjuk, hogy mindig óvatos legyen és körültekintő. Az embert gyakran csak a hiúsága téveszti meg. Jane Austen
5. Sebeket ütünk és sebeket hordozunk akaratlanul is úgy, hogy ezt tesszük kínunkban, vagy az ügyetlen szeretetünkkel. Jelenits István
6. Néha azok az emberek, akik szeretnek minket, tesznek számunkra érthetetlen dolgokat, épp azért, mert annyira szeretnek. Még akkor is, ha tudják, hogy amit tesznek, az fájdalmat okoz nekünk, megteszik, hogy megvédjenek minket a még nagyobb fájdalmaktól.
7. Mindenki tett olyat, amivel megbántott valaki mást, vagy cselekedett önző módon, amivel másoknak okozott fájdalmat, de ezt nem mindenki látja be. A legrosszabbak azok, akik elismerik, hogy ártottak másoknak, de nem mutatnak megbánást.
8. Előfordul, hogy szavainkkal vagy tetteinkkel megbántjuk egymást. A múltat nem törölhetjük el, de bocsánatot kérhetünk, és megpróbálhatunk rossz szokásainkon változtatni. Gary Chapman
9. Néha a megcsalások által okozott sérülések elérnek egy olyan mélységet, hogy a bizalmat és a kapcsolatot már sehogy sem lehet helyrehozni - és akkor kár benne maradni. Ez az igazi párkapcsolati magányosság, amikor a viszonyt már csak azért tartják fenn, hogy a másikat akár a szó átvitt értelmében, akár konkrétan is ütlegelhessék. (...) Ha valaki egy ilyen helyzetben mégis mindenáron kitart a partnere mellett, akkor érdemes megvizsgálni, hogy ennek igazából mi a célja: valóban a kapcsolat megmentésének elkeseredett kísérlete, vagy az, hogy visszakapjon valamit abból a sok mindenből, amit beletett ebbe a kapcsolatba, vagy bosszút álljon, és elverje a port a másikon?
10. Furcsa, hogy azok a dolgok, amikért úgy érezzük, hogy igazán érdemes élni, ugyanazok, amik megölhetnek. Ugyanez igaz az emberi kapcsolatokra is. Akiket a legjobban szeretünk, azok képesek leginkább megbántani.