Ugrás a tartalomra
Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki gyújtja fel?
Leány! kökény szemed,
Sugár szép termeted
Vonz s bájol el.
Kapcsolódó idézetek
-
Szeretlek én téged nézni.
Oly szép lánggal ég szemed;
Eloszlatja búmat, mint a
Nap a sötét felleget...
Vajda János
-
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.
Ady Endre
-
A szemed ne emeld föl,
Életberántó fénye
Zavarná most a szívem,
Ki rőt vágyam tüzén,
József Attila
-
Az édes tiszta tûz, mely kedvesed szemében
oly szelíden ragyog, az áldott enyhe tûz,
mely bárkinek öröm, tenéked átok épen,
mi mást mulatni vonz, téged tépődni ûz,
mi másnak lelket ád, tenéked lelked rágja,
kínpadi láng neked, mi másnak szent sugár.
Babits Mihály
-
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelmûn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyût,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt.
Vörösmarty Mihály
-
A hamvát ifju szépségemnek
teritettem eléd szőnyegnek,
nagy szemem hivő villanását,
könnyel megvert, bús ragyogását,
hajam szőke, hercegi selymét,
szûz testem érintetlen kelyhét
dobtam égni a Te máglyádra,
hogy izzóbb, szebb legyen a lángja.
Boncza Berta
-
Szerelem élő lángja,
lelkem legközepében
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
(...)
Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz!
Ó, égés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Keresztes Szent János
-
Te csak ragyogj tündéri szépségedben,
Míg én a szürkeségbe olvadok,
Míg egyre szebben, egyre ékesebben,
A te örök bájadtól ihletetten,
Fényt szórnak rád e lángoló dalok.
Juhász Gyula
-
Ámuló parázs csillan a mélyben,
Szemeid tükre ma végtelent int.
Pillantás illan időben, s térben...
Lassuló szívemnek lobbanást hint.
Remegőn simítom ajkadról szavaid,
már őrjöng a vérem, s rohanna eléd...
Félelem markában emlékek hamvai,
de ölelő holnapom elindult Feléd...
Pálnagy László
-
Szemhéjad, mint nárciszok szirmai. Mosolyod akár a hajnal. Szemeidben a szerelem tüze ég, és pillantásod lángra lobbant. Arcod a felkelő hold mindent betöltő ezüstje. Ébenfekete hajad karcsú nyakadra omlik, mintha csak az éj sötétje borulna ránk. Ajkaid csábító vörös rubintként ragyognak. (...) Szépséged elvarázsol és megigéz engem. Bársonyos bőröd illatától édes a mennyország ezernyi varázslatos kertje. Seherezád, szerelmem, az éj téged üdvözöl, s a nap aranyló sugarai vakító fénnyel ragyogják be szerelmünket.