Ugrás a tartalomra
Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.
Kapcsolódó idézetek
-
Szertemállott árnyak rég az éjben,
s benned is hunyóban már a tûz.
Soknak ültél, tudom, az ölében,
ahogy most az én ölemben ülsz.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
-
Színem változik, arcomon
méreg sáppad, a hû értelem elhagyott,
titkon könnyezem is, tudom;
lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én.
Quintus Horatius Flaccus
-
Este, mint mindennap, karcokat mélyít,
mi a lelkedben itt maradt.
Meg sem gyógyul, de újra ugyanúgy,
mosollyal vívod meg a háborút.
-
Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben
elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen;
ígérő titkokat kutatva ostobán,
kapkodni lázasan egy tûnt igéd után;
mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet,
enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked;
s leintve részegen a hûvös ész szavát,
neveddel verni fel a néma éjszakát!
Afanaszij Afanaszjevics Fet
-
Vérzik az éj, mi jöhet még?
Hátam mögött tûz ég, elöl szakadék,
Vad gyûlölet, hogy létezek,
Ezt a bûnöm soha nem bocsájtják meg.
-
Véled kelek, véled fekszem,
Emléked tüzénél melegszem.
Görcsösen, némán átkarollak:
Tört roncsa zátonyult hajómnak.
Első reményem, első álmom,
Utolsó üdvöm, végsugárom.
Betöltetlen, égi ígéret,
Titkon, éjjel szenvedek érted.
Berde Mária
-
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Children of Distance
-
Átnézel rajtam, mint az üvegen,
Átnézek rajtad - s vérzik a szemem.
Galgóczi Erzsébet
-
Nemcsak az arcodat vetted tőlem el,
nemcsak a testedet, a szavadat, a szemedet,
az elképzelt öleléseket,
nemcsak testünk közös melegét.
Hanem mások arcát is,
mások testét, szavát, szemét,
mindent elvettél,
hiába szorítottam annyi meztelen testet,
minden élvezet magába halt.
-
Ha látnád, milyen elárvult vagyok.
Egy könny tûnődik bennem hajnal óta.