Este, mint mindennap, karcokat mélyít, mi a lelkedben itt maradt. Meg sem gyógyul, de újra ugyanúgy, mosollyal vívod meg a háborút.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Pilinszky János
2. A tested dolgozik naphosszat, a kezed megágyaz éjszakára, a lelked fárad, sose pihen és már te sem mosolyogsz. De nem hibáztatlak a fájdalmaimért. Jim Morrison
3. Egyetlen éjszaka sem tartós, egyszer vége lesz, elhalványul a sötétség, akár a bánat és az emlékek. Berkesi András
4. Nehéz a veszteség. Sosem múlik el, mindig veled marad, mint egy halvány árnyék, egyes napokon sûrûbb, másokon ritkább. Jennifer L. Armentrout
5. Itt nincsen nappal, nincsen éjszaka, csak emlékek adják az életet, úgy bennem élsz most, mint talán soha, s ha magam védem, téged védelek. Palotai Boris
6. Az élet, mint homokszem pereg tovább, az elmúló rossznak a súlya sem fáj. Arcod a fény mossa, jobb lesz talán, a rád váró út még előtted áll.
7. Nem számít, ha rossz a napod, Gyógyító erejû lesz mosolyod. Koszorúként öleli körbe ajkad, S így arcod többé meg nem fagyhat.
8. Hiába akarunk szakítani a múlttal, valami mégis megmarad, belénk kapaszkodik, és csak nagyon nehezen tudjuk lerázni. El kell nyomni azt, ami úgy tör fel emlékeinkből, mint a buborék a mocsár mélyéről; távol kell tartani gondolatainktól a kezet, mely álmunkban megérint, igazabbul, mint az igazi; félni kell az idegentől, akinek mosolyára összeszorul a szívünk; és harcolni a karok emléke ellen, melyek nem nyúlnak többé utánunk. Hazudni önmagunknak, gyávának lenni, mindig a legrosszabbra felkészülni. És tudni, mindig észben tartani, hogy ha csak egy percre megtántorodunk, végünk van, kezdhetjük elölről az egész küzdelmet. Edmonde Charles-Roux
9. Semmi nem múlik el, minden megmarad, (...) bár a test lomha, fáradt, elnyûtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél. Walt Whitman
10. Van az úgy, hogy nem szabadulsz meg a múlttól, mégis kerülöd, mint tûzben a táncot. Az arcon a ráncot nem szaporítom, mégis a végén könyörgöm, hogy ne haragudj rám. Kowalsky meg a Vega