Mi erőteljesebb, mi formálja inkább az élet alakját, mint a házasság, amely csakis akkor házasság, ha az egyén minden kitörési vágyán túllépő, mindent átfogó keret, az a szétforgácsolhatatlan elem, amely sziklaszilárdan ellene szegül a létben ható szétforgácsoló tényezőknek, és az ingadozót arra kényszeríti, hogy az alak terében önmagán túlemelkedve belenőjön a valódi szeretetbe?

Kapcsolódó idézetek

1. Semmi más nem határozza meg oly mértékben az ember életét, mint házastársának megválasztása - sem a szülők, sem az iskola, még a szerelem sem. A házasság mindig több két ember matematikai összegénél. A felismerhetetlenségig kiteljesítheti vagy beszûkítheti azokat, akiket oly szorosan egymáshoz köt.
2. A házasság is, éppen mint az élet, unalmas, haszontalan és kissé üres, ha túlságosan el van rendezve, oltalmazva, védelmezve. Nem szebb-e, ragyogóbb-e, táplálóbb-e, hogyha - éppen mint az élet - keveréke a piszkosnak és a nagyszerûnek, sárnak és csillagnak, földnek és virágnak - szerelemnek, gyûlöletnek, kacagásnak, könnynek, rútságnak, szépségnek, sebeknek? Edna Ferber
3. A házasságnak nem természeti törvény és nem is a sors az alapja; tisztán az elme által megteremtett valami, mely csak akkor lehet tiszta stílusú életforma, ha az öntudat bizonyos fokával jár együtt. (...) Minél fejlettebb az erkölcsi öntudat, annál többet jelent; semmiféle nézet, sem gyakorlati csődötmondás, soha nem tudta aláásni a tekintélyét; és ahol az értelme teljesen megvalósul, ott bebizonyíthatóan a leggazdagabb önfejlődésre segíti azt az embert, akinek hivatása van erre. Hermann Keyserling
4. A jó házasság kilöki magából a szerelem anyagát, s a barátság életformáját keresi. Gyöngéd társulás ez egy életre; kitartás és bizalom, érdekközösség, hasznos teendők, kölcsönös kötelességek bonyolult szövedéke. Michel de Montaigne
5. A házasság nem csak egy papír, hanem szoros szövetség két ember között, ami problémákkal is jár, ezt pedig meg kell oldaniuk a feleknek. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig sikerül, de törekedni kell a megoldásra. Ha sikerrel járunk, akkor a kapcsolat erősebb lesz, ha pedig nem, akkor véget kell vetni neki az összeférhetetlenség, a kompromisszum hiánya miatt.
6. A jó házasság is tönkremehet. Egyik pillanatban még szilárd talaj van a lábad alatt, a következőben már nem. (...) Mindketten úgy kezdik, hogy két ember egymásba szeret. Megteszed, amit csak kell? Ha a házasságod veszélyben lenne, harcolnál érte? Ha eltûnik alólad a talaj... és összeomlik körülötted a világ, hinned kell abban, hogy együtt átvészelhetitek. Talán csak erősen kell ragaszkodnod hozzá. És nem számít, mi történik... nem szabad elengedned.
7. Hogy ne kérdőjelezhetnénk meg a házasságot? Annyira összefonódik az ember életminőségével, mint a nagyon kevés olyan intézmény egyike, amely élete összes többi pillanatában folyamatosan mûködik, hogy annak az illetőnek, akihez hozzámentünk, halvány esélye sincs. Kézen fogva megyünk az utcán, ha jó a kedvünk, ha meg nem, fagyosan elfordulunk egymástól és kibámulunk az ablakon, ahogy egy kocsi megy át a hídon, miközben mindennek semmi köze az illető személy viselkedéséhez. Hanem csak ahhoz, ahogy az ember magával kapcsolatban érez, a hozzá legközelebb álló embert pedig azonosítja a körülményekkel, és azt gondolja magában, talán, ha ezt a dolgot kimetszeném, újra önmagam lennék. Pedig az ember már soha nem lesz önmaga. Taffy Brodesser-Akner
8. Az igazi szeretet - amit az anya érez a gyermeke, a férj a felesége, a barát a barátja iránt - olyan mértéktelen energia, mely folyvást mozgásban akar maradni. Mi több, nem csupán az egyik személytől a másikig áramlik, de rajtuk keresztül továbbhalad valami más felé. (...) Ezért zavar össze és semmisít meg minket az ilyen szeretet (és nem csupán a szerelemről beszélek, sőt valójában inkább az egyéb, tartósabb kapcsolatokra gondolok): több akar lenni, mint amennyi; a bensőnkből kiált kifelé, hogy még többé válhasson.
9. A házasság munka, iszonyúan nagy munka, mert a házasság egyfajta élőlény, amelynek szûnni nem akaró figyelemre van szüksége. Megszorongat, megfeszít és próbára tesz.
10. A házasság az ember legnagyobb erőpróbája, mert legnagyobb ellenségünk, saját magunk legyőzését követeli. Ne úgy menjetek hát a házasságba, mintha könnyû dolog várna rátok, hanem úgy, mint aki az élet legnagyobb feladatának, legnehezebb próbájának megoldására indul. Ehhez az első lépés: hogy ne önmagatokat szeressétek, hanem házastársatokat. Hogy olyan igazán, olyan önzetlenül szeressétek, mint ahogy az igazi anya szereti a gyermekét. Elfelejti önmagát, csak gyermeke jóvoltát, örömét, boldogságát tartva szeme előtt. Neki adva minden szépet és jót, és magának tartva minden terhet. Csak aki így szeret, szeret igazán és igazán boldog is csak az lehet, mert a boldogság nem a saját boldogságunkban van, hanem a társunk boldogságában. Bozzay Margit