Ugrás a tartalomra
Mi, nők, amikor az életünk értelmét vagy a megismerés útját keressük, mindig a négy klasszikus archetípus valamelyikével azonosulunk.
A Szûz (és itt most nem a szexualitásról beszélek) az a típus, aki a teljes függetlenségen keresztül keresi az utat, és mindent, amit tanul, annak köszönhet, hogy képes egyedül szembenézni a kihívásokkal. A Mártír a fájdalomban, az odaadásban és a szenvedésben találja meg az önmegismerés módját. A Szent a határtalan szeretetben találja meg élete értelmét, és abban a képességben, hogy úgy adjon, hogy nem kér cserébe semmit. A Boszorkány pedig a teljes és határtalan gyönyört keresi, hogy ezzel adjon értelmet létének.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek mind egy szerepet élnek vagy akarnak élni. Egyszerûbb síkon ez a szerepjátszás is egyszerû: a nők úgy mosolyognak és fésülködnek, mint kedvenc moziszínésznőjük, és igyekeznek magukra ölteni feltételezett lelki tulajdonságait is. A férfiak megjátsszák a kiváló orvostudós, az önfeláldozó családapa, az aranykedélyû bohém stb. hagyományos szerepét. De magasabb síkokon, magasabb és bonyolultabb lelkeket magasabb és bonyolultabb történelmi és irodalmi szerepek csábítanak: a Múzsa, a Mártir, az Elátkozott Költő, Széchenyi vagy Petőfi szerepe.
Szerb Antal
-
Én úgy képzelem el az új férfit, mint egy lázadót, aki eredeti önmagát, az eredeti arcát keresi. Olyan férfi ő, aki kész eldobni az összes maszkját, színlelését, képmutatását, aki kész megmutatni a világnak, ki is ő valójában. Szeretnek, vagy megvetnek, tisztelnek, becsülnek vagy gyaláznak, megkoronáznak vagy keresztre feszítenek, nem számít, mert önmagaddá válni a lét legnagyobb áldása. Még ha keresztre is feszítenek, kiteljesedetten és hatalmas elégedettséggel függsz a kereszten.
Osho
-
Az élet értelmét keresni, bepillantani a kulisszák mögé, azt a végső valóságot kutatni, amelyet sokszor Isten néven emlegetünk, illúzió (...), vagy legjobb esetben is olyan vágy, amelyet egyesek éreznek, mások meg nem. Az előbbiek nem ismerik jobban az igazságot, nem járnak előrébb a bölcsesség útján, mint azok, akik könyvek írásával vagy növekedési pontok generálásával töltik az életüket. Olyan ez, mint hogy van, aki szőke, van, aki barna, van, aki szereti a spenótot, van, aki nem. Az emberek szellemi értelemben két csoportba sorolhatók: az egyik hisz a mennyben, a másik nem; az egyik úgy gondolja, hogy azért vagyunk ebben a változó és fájdalommal teli világban, hogy megtaláljuk a kiutat, a másik egyetért azzal, hogy a világ változó és fájdalommal teli, de ez nem jelenti azt, hogy volna kiút.
Emmanuel Carrere
-
A terhes nő a nagyság, az erő, a szépség jelképe. A szûz a megsemmisülés, az anya az élet örökkévalósága.
Émile Zola
-
Háromfajta embertípus van, de az is lehet, tévedek. Azok, akiknek életcélja önnön életük, az evés-ivás, csókolódzás, meggazdagodás, megdicsőülés... aztán azok, akiknek nem a saját, hanem valamennyi ember élete a céljuk, úgy érzik, minden ember egyenlő, és azért harcolnak, hogy fölvilágosítsák az embereket: szeressék egymást, ne ártsanak egymásnak. És végül azok, akik azt a célt tûzik maguk elé, hogy a mindenség életét éljék: emberek, állatok, növények, csillagok, mindnyájan egyek vagyunk, egyazon lények, mely ugyanazt a rettentő harcot vívja.
Nikosz Kazantzakisz
-
Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok".
Oravecz Nóra
-
Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét.
Tendzin Gjaco
-
Kétféle típusát ismertem meg az értelmes fajoknak. Az egyikbe azok tartoznak, akik nem törődnek semmivel, a másikba azok, akik értelmet keresnek életüknek. Az előbbiek élnek bele a nagyvilágba, az utóbbiak célt tûznek ki maguk elé. Az utóbbiak küldetése: a szolgálat. A cselekedetek értelmüket veszítik, ha rendeltetésük kimerül pusztán az önös vágyak kielégítésében.
Dörnyei Kálmán
-
Egy léleknek, amely még nem ismeri magát, ez az első tekintete olyan, mint a hajnal feltûnése az égen. Valami sugárzó és ismeretlen dolognak az ébredése ez. Nincs szó, amely kifejezné ennek a váratlan fényességnek veszedelmes bûbáját, amely hirtelen halványan beragyogja az imádatos sötétségeket, és amelyben egybevegyül a jelen minden ártatlansága a jövendő minden szenvedélyével. Valami tétova gyöngédség ez, amely találomra megtárul és vár. Csapda, amelyet az ártatlanság állít öntudatlanul, és amelyben szíveket fog, anélkül, hogy akarná, anélkül, hogy tudná. Ez a szûz, aki úgy néz, mint egy asszony. Ritka eset, hogy ne fakadna mélységes ábrándozás ott, ahová egy-egy ilyen tekintet esik. Minden tisztaság és minden lángolás összesûrûsödik ebben a mennyei és végzetes sugárban, amelynek a kacér nő leggyakorlottabb kacsingatásainál is jobban megvan az a bûvös hatalma, hogy hirtelen kipattantja valamely léleknek a mélyén azt a sötét virágot, amely csupa illat és csupa méreg, és amelynek a neve szerelem.
Victor Hugo
-
Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat.
Shmuley Boteach