Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Mi sem hoz közel egymáshoz két embert olyannyira, mint a peremre szorítottság érzése, a másság, a gyökértelenség; mi sem alapoz meg erősebben egy barátságot, mint ha két lény felismeri közös magányát.

🌱 Bölcsesség 🌿 Egyszerűség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Idegennek lenni bizonyára teher, de idegenkedni lehetetlenül közel egymáshoz: elviselhetetlen teher. Herta Müller
  2. Hiába ülünk itt órákig vagy évekig egymás mellett, én sose leszek te, és te sose leszel én. Az ember sose lesz a másik, de még megközelíteni is nagyon nehéz a másikat. Apokaliptikus, végzetszerû magányosságot érzek az emberben, teljes elszigeteltséget. Géczi János
  3. Két embert semmi nem választhat el jobban egymástól, vastagabb falat két ember közé semmi sem vonhat, mint az ízlés különbsége, mint a mûvészi ösztön, amely az egyikben nincs meg és a másikban megvan.
  4. Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat. Paulo Coelho
  5. Nincs nagyobb magány, mint amit másokkal szemben érzünk. Henri Loevenbruck
  6. Két ember annyira más, végtelenül más, elképzelhetetlenül és kimondhatatlanul más, nincs olyan kapcsolat, ami csak kellemes. Óriási bátorságra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon az őszinte, szabad megnyilvánulása mindkét embernek, akár barátok, akár szeretők. Feldmár András
  7. A folytonos súrlódás, egymás kínzása jobban összekapcsolja az embereket, mint az egyforma gondolkozás vagy a megbecsülés. Németh László
  8. A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám a terheim, hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatnám. Dag Hammarskjöld
  9. Talán semmi sem különbözteti meg jobban az embereket és a korszakokat egymástól, mint nyo­morúságuk ismeretének különböző foka: mégpedig mind a lé­lek, mind pedig a test nélkülözéséé. Friedrich Nietzsche
  10. Ha már semmi sincsen, ami közös volna kettejükben, legalább ez legyen: az unalom; minden nemesebb hivatás, felsőbbrendû kötelesség hiánya; a tudat, hogy nem vár rájuk semmi egyéb, csak a mindennapos, lealacsonyító megszokás, a magány vigasztalansága! Francois Mauriac
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat