Talán semmi sem különbözteti meg jobban az embereket és a korszakokat egymástól, mint nyo­morúságuk ismeretének különböző foka: mégpedig mind a lé­lek, mind pedig a test nélkülözéséé.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi sem hoz közel egymáshoz két embert olyannyira, mint a peremre szorítottság érzése, a másság, a gyökértelenség; mi sem alapoz meg erősebben egy barátságot, mint ha két lény felismeri közös magányát.
2. Semmi sem fájdalmasabb az emberi léleknek, mint a tétlenség és bizonyosság halott nyugalma, mely egyaránt megfosztja a reménytől és a félelemtől. Mary Shelley
3. Egyetlen kor sem tudott olyan sokat az emberről, mint a mostani, de egyetlen kor sem tudta kevésbé, mi az ember. Martin Heidegger
4. Ha már semmi sincsen, ami közös volna kettejükben, legalább ez legyen: az unalom; minden nemesebb hivatás, felsőbbrendû kötelesség hiánya; a tudat, hogy nem vár rájuk semmi egyéb, csak a mindennapos, lealacsonyító megszokás, a magány vigasztalansága! Francois Mauriac
5. Semmi sem egészségtelenebb - lelkileg és testileg egyaránt -, mint a folytonos hiányérzet. Frank Schätzing
6. Az életen túl nincs más, csak az emlékek nélküli sötétség, amelyből még a magány is hiányzik. Dean Ray Koontz
7. Egy kor sötétségét az mutatja legjobban, hogy mennyire lélektelen benne az emberi tevékenység. Müller Péter
8. Sem halál, sem végzet, sem kínszenvedés nem ejt olyan kétségbe, mint az egyéniség elvesztése. Mert egy dolog békés feledkezéssel belemerülni a semmibe, de tudatosan létezni, úgy, hogy mégse tudjuk megkülönböztetni magunkat más lényektől, tudni, hogy nem vagyunk önmagunk - ez a gyötrelem és a rettegés netovábbja. Howard Phillips Lovecraft
9. Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem. Galgóczi Erzsébet
10. Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak - de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan. Sylvia Plath