Miért nem tekintesz vissza legalább egy gyöngéd pillantásra? Felkelt már a nap, sugarai fénnyel ragyogják be homlokom de nem pótolják csókjaid tüzét.

Kapcsolódó idézetek

1. A Nap felettünk már nem ragyog, Az éj is szürke, nem hagyhatom, Nekem te voltál a támaszom, A kérdést feltettem rég, de nem jött válasz rá.
2. Ragyog a nap a szemeidben, beragyogja a napomat, engemet is beragyog. Zágorec-Csuka Judit
3. Ne gyújts tüzet, nem kell, hogy újra lássam Homályba veszett vonásaidat, Maradt-e még utánam bármi hátra. Láng, szenvedély helyén kihûlt salak. Sötét van. Többé ne is lássalak. Ferencz Győző
4. Olyan vagy, mint az őszi nap: sajnálod tőlem sugarad. Pedig, ha rám sütne szemed, nem szólnék róla senkinek.
5. Ezt a szerelmet minek szeressem? Gyulladó virágok virradatában sem hozta föl bennem a Napot. Serfőző Simon
6. Hiányzol. Az életemből, az ágyamból, a vonuló felhők futásából, az ébredő nap első sugaraiból. Hiányzol a tárgyakból, amelyeket megérintek, hiányzik a tükrömből az arcod. (...) Nehéz csönd nyomja szívemet. Nagy István Attila
7. Még sötét van, Leheletünk se látszik, De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok, Odaki hajnalodik S én még mindig csókokat beszélek. József Attila
8. Ahogy az arcodat sem takargathatod egy életen át, úgy a Nap sugarai elől sem menekülhetsz: ugyanis a szerelem eljön egy napon, hogy lerántson rólad mindenféle álcát és "fátylat". Oravecz Nóra
9. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap... Nélküled semmi vagyok. Ákos
10. De ha lemegy a nap, már nem nagyon ismersz rám. Becsukott szemmel zuhanok a fény után. S míg a pohárban el nem olvad a jég, addig egy kicsit megint olyan leszek, mint rég. Ismerős Arcok