Ugrás a tartalomra
Míg az alfahímek gyakran kitûnő fizikai tulajdonságokkal vannak megáldva – termet, erő, gyorsaság, szépség -, s az evolúció választotta ki őket eónok során azon az alapon, hogy a legerősebb éli túl és kapja meg az összes bigét, a bétahím génje nem úgy maradt fenn, hogy találkozott az ellenséggel és legyőzte, hanem hogy számított rá, és nagy ívben elkerülte. (...) A bétahím ritkán a legerősebb, vagy a leggyorsabb, de mert számít a veszélyre, számban messze felülmúlja az alfahím vetélytársakat. A világot az alfahímek vezetik, de a világ gépezete a bétahímek csapágyán forog.
Kapcsolódó idézetek
-
Képzeljenek el egy kompot, amely egy folyó két partja között közlekedik! A víz egy bizonyos sebességgel folyik és tolja lefelé a hajót. A jármûnek van egy motorja, az hajtja a hajócsavart és a hajót a másik part irányába tolja. Adott tehát két, egymással szemben ható erő. A hajó által követett útvonalat e kettő alakítja. Nem kell fizikusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, ha a víz nagyon lassan áramlik, a hajót pedig erős motor hajtja, akkor a hajó szinte nyílegyenesen megy át a másik partra. De ha erős az áramlás, a motor pedig csak erőlködik, a hajó elsodródik és jóval lejjebb éri el a túlsó partot. És persze van egy csomó köztes lehetőség. Nos, a gének és a környezet is így hatnak a magatartásra. Ha a hasonlatban szereplő áramlást a génekkel helyettesítem, a hajómotor helyére pedig a környezetet teszem, körülbelül ugyanezt a mechanizmust kapom. Néha, magatartásunkat illetően, a géneké a döntő szó, néha viszont a környezet hatása az erősebb és cselekedeteinket a kultúra határozza meg. De ahogy egy folyónak mindig van sodrása, a hajómotor pedig mindig kifejt valamilyen teljesítményt, úgy a magatartásunkat is két tényező, a gének és a környezet irányítja.
-
A természetes kiválasztódás arra kényszeríti az embereket, ahogy a többi élőlényt is, hogy azt válasszák, ami a génjeik reprodukciója szempontjából a legjobb, akkor is, ha az nekik mint egyéneknek, rossz. A legtöbb hím gürcöléssel, aggodalmaskodással, versengéssel és harccal tölti az életét ahelyett, hogy a békés nyugalmat élvezné, mert a DNS-ük a saját önző céljai érdekében manipulálja őket. A sátánhoz hasonlóan a DNS a mulandó örömöket használja fel arra, hogy megkísértse az embereket, és a hatalmába kerítse őket.
Yuval Noah Harari
-
A bétahím szinte mindig remek apa. Általában megbízható és felelősségteljes, az a fajta, akit egy lány (...) a gyerekei apjának szeretne. (...) Miután pár alfahím már kidobott téged a járdára, kellemes kompromisszumnak tetszik a gondolat, hogy egy olyan fickó karjában ébredj, aki istenít (...), és aki mindig ott lesz neked, még akkor is, amikor el sem bírod viselni.
Christopher Moore
-
Csak kevesen menekülhetnek meg a taposómalom elől. Önmagában még nem erény, ha valaki a világ berendezkedése ellen is fenn tud maradni. Az állatok és a rovarok sem pusztulnak el, miközben a magasabb rendû fajokat a kipusztulás fenyegeti.
Henry Miller
-
Az Anyatermészet úgy uralkodik a világon, hogy egyetlen szigorú alaptörvényt állít fel az emberek számára, akik próbálják átvenni a vezetést. Egy alaptörvényt, ami miatt az ember józan esze megbotránkozik, mert mindig többet akar. Ez az alaptörvény pedig így szól: a tökéletes nem létezik.
Dora Craiban
-
A gének lehetőségek. Információk. Domináns módon ránk kényszeríthetnek dolgokat, vagy lehetőségeket kínálhatnak föl. Mindenekelőtt azonban: tervek. A gének semmire sem képesek, amíg el nem olvassák és fel nem használják őket. Néhány tervvel ezek közül nem tudunk mit kezdeni - ezek arról döntenek, hogy emberek legyünk-e vagy baktériumok. Mások hosszú ideig lappanghatnak (mint az öregségi foltok), megint másokkal rendelkezhetünk ugyan, például nagy mellel, mégsem válnak valósággá. Az egyik embernek szerencséje van, a másiknak nem.
-
Mint a véletlenek egymásba ékelődő sorozata mutatja, a véletlen irányítja minden élőlény pusztulását vagy életben maradását. Mindig a véletlennel szemben kell helyünket megállnunk. Az is előfordulhat, hogy nem tudjuk leküzdeni, szerencsésen a magunk javára fordítani.
-
Az evolúció egyik szépsége, hogy egyszerre zavaros és tiszta - zavaros, mert a mutáció véletlenszerûségétől függ, millió zsákutcától és rossz kezdettől, amit nem vezet tervező kéz; tiszta, mert a szabályokat sérthetetlen bizonysággal és brutális egyszerûséggel betartják; gének és fajok teszteltetnek egymás ellen, nem Isten tábláján, hanem az élet véres harcmezején.
Marcus Sakey
-
A természet újra és újra megmutatja az erejét, hiszen az Univerzumban olyan hatalmas erők mûködnek, amiket esélyünk sincs befolyásolni. Elhitetjük magunkkal, hogy a táplálkozási lánc tetejére felküzdve magunkat, a technikai forradalmi fejlesztéseinkkel mi uraljuk a bolygónkat, az élővilágot és a természetet. Pedig sokkal sebezhetőbbek és védtelenebbek vagyunk, mint gondolnánk, a természet pedig folyamatosan figyelmezteti az öntelt és beképzelt emberiséget a hibáira, csak éppen akkora már az arcunk, hogy nem tudjuk, vagy nem is akarjuk mindezt tudomásul venni.
John Cure
-
Az állatok csaknem kivétel nélkül meg tudják választani környezetüket: menedéket keresnek a vihar elől, ennivalót és társat keresnek, vagy az évszakok változását követve kedvezőbb időjárású vidékekre költöznek, a növényeknek azonban tûrniük kell az időjárás jelentette megpróbáltatásokat, és alkalmazkodniuk kell a mindenkori körülményekhez, mert nem kelhetnek útra, hogy kedvezőbb környezetet keressenek. Így aztán bonyolult érzékelő- és szabályozórendszert fejlesztettek ki, és ennek révén növekedésük ütemének változtatásával idomulnak a környezeti viszonyokhoz.
Daniel Chamovitz