Miként az asztalos anyaga a fa, a szobrászé az érc, úgy minden egyes ember életmûvészetének anyaga a saját élete.

Kapcsolódó idézetek

1. Valamennyien szobrászok, festők vagyunk, nyersanyagunk a tulajdon testünk, húsunk és vérünk. Henry David Thoreau
2. Akinek az élete a mûvészet, annak mûvészet az élete. Johann Sebastian Bach
3. Az idővel úgy bánok, mint az asztalos a fával. A jó asztalos minden darabot eltesz, akármilyen hosszú, mert egyszer szüksége lesz pont egy ekkorára. Nemere István
4. Az emberi életet általában, például a barátaim, ismerőseim életét is bizonyos értelemben mûalkotásként próbálom szemlélni. (...) Az életforma maga is mûvészi eszköz és egyben megoldás, amivel az ember alakítja a maga világát. Persze ebbe minden beleértendő, a táplálékszerzéstől a táplálék-konzerválásig, azaz az életfenntartó technológiáktól a közösségi magatartás mechanizmusaiig, szóval az összes elképzelhető vonatkozás együttese. Ez az igazi mûremek. Szentágothai János
5. Mindenki a maga életének belsőépítésze. Ruby Wax
6. Ha az élet a színek szimfóniája, magától értetődő dolog volt kitalálni a festészetet. Ha az élet az idomok, a formák tánca, logikus, hogy meg kellett születnie a szobrászatnak. Ha az élet hangok szövevénye, a zene éppen olyan természetesen létezik, mint maga az ember. Jean-Louis Barrault
7. A szobrászat olyan, mint a szerelem. Ha megvan a kölcsönösség, el lehet jutni a költészet magaslataira. De ha nincs meg, akkor erőszakot követsz el, ami bûntett. És az anyag sohasem bocsátja meg neked az erőszakot, megbosszulja magát, megmutatja sebeit. Talán, amikor megveszik munkáinkat, büszkék vagyunk és nagynak érezzük magunkat, de az anyaggal szemben mindig kicsik maradunk.
8. Isten tudja, hogy mindannyian az élet mûvészei vagyunk. Egyszer vésőt és kalapácsot ad a kezünkbe, hogy szobrot faragjunk, máskor ecsetet és festéket, hogy fessünk, megint máskor pedig papírt és tollat, hogy írjunk. De soha nem fogom tudni használni a kalapácsot a vásznon, sem az ecsetet a szobron. Ezért még ha nehezemre esik is, el kell fogadnom a mai áldásokat, akkor is, ha éppen nem áldásnak érzem őket, hanem átoknak. Paulo Coelho
9. A festményeknek, szobroknak személyes történetük van, amely felfejthető a mûvész életrajzi dokumentumain keresztül. Gerevich József
10. A fejlődéshez az embernek újra kell alkotnia önmagát, és nem alkothatja újra önmagát szenvedés nélkül. Mert ő a márvány és a szobrász egyaránt.