Ha nékem százezer forintom lenne, Jaj istenem, az eszem is elmenne. Átölelném a mennyet és a földet, És hozatnék egy kis adag pörköltet, Egy percig se gyötörne téli bánat: Befûttetném a hónapos szobámat. Hallgatnám, mit az angyalok zenélnek: S a pénz akkor köllene a fenének.

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen, S millió szegény a nincstől hal éhen, Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S kérd: Uram! - Add meg a napi kenyerünket!
2. Bárcsak lenne egymillió dollárom! Vennék rajta magamnak egy kis boldogságot.
3. Ha az idő lenne a mindenem, Az egészet csakis rád pazarolnám, Minden egyes nap visszatekerném, Ez az, amire egy széttört szív képes, Unom már, hogy csak a semminek beszélek, Melynek a csendje tart ébren. James Blunt
4. Ezer év van mögöttem, húz a szívem, de ezer év kevés nekem, zsebre teszem. Örök élet lehetnék ne legyen határ! Annyi mindent szeretnék, de jár, ami jár...
5. Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Pákolitz István
6. Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál, haldokoltam. Te adtad vissza tûnő életemet. Azt éreztem, valami belém hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a gyönyörû élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei, hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben. Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít. Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén. Victor Hugo
7. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
8. Mennyivel könnyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet. Piramis
9. A gitártokokban gyûlnek az aprópénzek, Boldogan dalolnak az utcazenészek, Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó, Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre, Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse, Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja, Hogy újságpapírral van bevetve az ágya, Pedig valaha szerették, de a magányba menekült, És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül, Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat, Örömöt, bánatot, jót és rosszat.
10. Száz felhőszilánk arcomhoz ér, A lebegő lélek utcazenél, Négy sarkán fogom meg a világot, Összecsomózom és hátradobom, Majd ha eláll, talán visszahozom. Margaret Island