Milyen különös munka az ápolóé! Idegenek vagyunk a páciensek számára, de ha a szükség úgy hozza, egy ideig a legbensőségesebb viszonyba kerülünk velük.

Kapcsolódó idézetek

1. Különös dolgokat teszünk a szeretteinkért. Hazudunk nekik, hazudunk értük, és lehet, hogy hepehupás útra lépünk, de mindig a legjobbat akarjuk nekik. Ettől lesz olyan nehéz ez a munka, de a legjobb munka a világon.
2. Az egészségügyi ellátás csodálatos szakma azoknak, akik szívesen segítenek másokon, de létezik árnyoldala is. Rohansz, vigasztalsz, fontosak számodra a betegek, gyakran még munkaidőn kívül is beugrasz hozzájuk, de nem mindenki értékeli a jó szándékot.
3. Az ő szemükkel látunk, csakúgy, mint a magunkéval. Odaadóbban figyelünk, elmélyültebben gondolkozunk, egy oly vidéket derítünk fel, melyet korábban nem ismertünk. Szükségünk van a kedvességükre és a gondoskodásukra - és örömmel vesszük észre, hogy nekik is szükségük van ránk.
4. Idegennek lenni bizonyára teher, de idegenkedni lehetetlenül közel egymáshoz: elviselhetetlen teher. Herta Müller
5. A neurológusok, talán sokkal inkább, mint más specialisták, megannyi tragikus esettel találkoznak - gyógyíthatatlan, könyörtelen, gyötrelmes betegségekben szenvedő emberekkel. Hogy az orvos ne azonosuljon túlságosan a páciensével, az együttérzés, szimpátia és bajtársiasság mellett szükség van egyfajta távolságtartásra is. Oliver Sacks
6. Az orvos-beteg viszony mindenképp kölcsönös, de semmiképp sem szimmetrikus. Én csak annyit tárhatok fel az érzelmeimből, a magánéletemből, amennyi segít abban, hogy segítsek a betegen; vannak félelmeim, amelyek túl húsbavágóak, semmint hogy felfedhetném őket. Nem hozhatom a beteget olyan helyzetbe, hogy úgy érezze, neki kell vigasztalnia engem.
7. Olyan intenzív a kapcsolatunk az emberekkel életük egy rendkívüli, érzelmileg gyakran feszült periódusában, hogy nem is lehet másként, mint hogy részt veszünk az életükben, illetve elgondolkodunk azokon, amiket közölnek velünk. Minden, amit a betegektől tanulunk, formál minket, orvosokat.
8. Különös, hogy megváltozik az ember egy barát társaságától még a távolban is. Milyen hasznos szolgálatot tesznek barátaink már azzal is, hogy eszükbe jutunk! Virginia Woolf
9. Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.
10. Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre. Paul Valéry