Milyen lassan ballagnak a napok tegnapi fények álmok pereméről felvillannak s megint homályba fúlnak és sajognak a nappal léptei.

Kapcsolódó idézetek

1. Az álmok lassan válnak valóra, és oly gyorsan elillannak.
2. Lépteim hordják az évek súlyát, szívem már tudja, mit szemem nem lát. Hajnalon, nappalon, éjszakán át, megyek csak egyre tovább... mindenen át.
3. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
4. Elûzlek, mint a nap az égről A fényes hajnalcsillagot - Habár a fájdalom terhétől Napestig összeroskadok. Gyóni Géza
5. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Radnóti Miklós
6. Hunyd le most lassan a szemed, Holnap történt meg, mi lepereg, Hozzád ért az órám, s leszakadt, Sírásod mega-megakadt. Ghymes
7. Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem, És néha rád gondolok, álmodozom ébren, Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem. Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.
8. Együtt kelek a nappal, hajamat fésüli - marja a hegyek felől a szél: ébredő utak között, színes vetések és virágos mákföldek fölött lengetem hajnali szomorúságom. Radnóti Miklós
9. Fuldokolok a tavaszban. Fáj a szívem, hogy tavasz van. Hát mégis föltámadt a rég volt? Csöndesen rám szédül az égbolt.
10. Álmaim terültek lábaid elé; lépj lágyan: amin jársz: az álmaim. William Butler Yeats