Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt.

Kapcsolódó idézetek

1. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Juhász Gyula
2. Mintha helyet akart volna csinálni magában valami másnak, valami ismeretlen sorsnak és érzésnek. Nem, nem volt még szerelmes..., de ahogy az alacsonyan úszó felhők árnyékát néha látjuk végighúzódni a mezőn, s tudjuk, hogy idáig tart az árnyék, s ott már a napsütés kezdődik: úgy állt ő is életének határvonalán, s tudta, hogy csakis az ő akaratán múlik, hogy marad, vagy belép a fénybe. Müller Péter
3. Itt - szívem mellett, itt rágja egy féreg... Érzem, mint mardossa azt... A halált én magammal hordom! - Szárazak szemeim, mint a mező az aszály idején! Orcám sárga, mint az érett kalász. Érlelődöm én is a betakarításra. Lehullott testem, mint a megszedett szőlőtő. Közel van a lemetszés ideje. Légyen meg a te akaratod. Kármán József
4. Isten veled, szép nyár! Maholnap Megsápad újra völgy, halom... A szél már ébred s zúg a fák közt Különös, méla hangokon. Ösmerem én e hangokat jól, Ha hallom, tudom, hogy te jössz, A sûrû árnyak fátyolában Lassú léptekkel, hûvös ősz. Darmay Viktor
5. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Juhász Gyula
6. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisûlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dûlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! Csokonai Vitéz Mihály
7. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, de tavaszodván, ha sóhajt a rét, úgy érzem, Anna meleg szava szól át egy tavaszból, mely messze, mint az ég. Juhász Gyula
8. Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. Biblia
9. Öregen, őszen és agársoványan, Mégis de jó, de jó, de jó, hogy nyár van. Márai Sándor
10. Hullaszag jön a széllel, - a rét illata. Sárgasávosan néz rám a mező, minden olyan buta, olyan szomoru, mint egy temető. Boncza Berta