Mindannyian kissé összezavarodva kóválygunk az életben, parkokban, az indiainál, a környékbeli verandákon, keresünk valamit, amiben megkapaszkodhatunk, egy csésze kávét, egy kezet, egy fogantyút, egy istent vagy egy rákos-majonézes szendvicset.

Kapcsolódó idézetek

1. Járunk szerte a világban, kutatunk az álmaink és eszményeink után. Gyakran elérhetetlen helyekre suvasztunk el olyan dolgokat, amelyek már csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk. Paulo Coelho
2. Végső soron az egész életünk arról szól (...), hogy megnyugvást keresünk, valamennyien annak a jelét kutatjuk, hogy nem vagyunk teljesen egyedül. Egy köteléket, egy horgonyt akarunk, amely szilárdan odaláncol valahová, az odatartozást keressük, a közellétet valakihez, a tudatot, hogy többet is birtokolunk, mint a testünket borító ruhát, a házat, amelyben lakunk, a kocsit, amellyel közlekedünk. Elizabeth George
3. Mindenkinek van valamije, amibe kapaszkodhat. Jodi Lynn Picoult
4. Mindenhol akad egy-két zavaró elem, amit valahogy el kell viselni, akárhová vesse az embert a sors. Robert Jackson Bennett
5. Éhezzük a jeleket és a bizonyosságot egyéni létezésünk univerzumban betöltött jelentőségére. Ebbéli vágyunk oly sóvár, hogy becsapjuk magunkat és másokat egyaránt, és szent képeket vélünk felfedezni egy pirított sajtos szendvicsen vagy isteni intelmet látunk egy üstökösben.
6. Egy napon útra kel a lélek, s a világ csak zavar. Szándéktalanul, készületlenül, akaratlanul olyan expedíciókra indulunk, melyekhez odamérve egy indiai út hétvégi, filléres kirándulásnak tetszik. Márai Sándor
7. Az élet különös. A nagy részét azzal töltjük, hogy keresünk valamit. Kulcsokat. Távirányítót. Telefont. Szerelmet. Boldogságot. Biztonságot. És pont, amikor azt hisszük, hogy megtaláltuk, az univerzum a képünkbe röhög, elragadja tőlünk, és kezdhetünk mindent elölről.
8. Az élet hasonlatos az erdőhöz; néha összezavarodunk, és nem tudjuk, mitévők legyünk. De ha megosztjuk élményeinket és tapasztalatainkat, utunk már nem is tûnik olyan rossznak, és néha rátalálunk a jobb ösvényekre és jobb utakra. Adam J. Jackson
9. Gyávák vagyunk a vágyainkhoz. (...) A világ asztala terítve van; nem a készlet fogyott el, csak vágyaink satnyultak. Amire az ember nagyon és ordenáré erővel vágyakozik, az már van egy kissé. Márai Sándor
10. Igen, tévelygek. Keresem azt, ami új, amit még homály fed, ami fontos lehet, ami még élő, ami több, mint a ma adott és ismert. Igen, tévelygek, kalandozom, vagy akár csellengek. Játszom. Nem hiszem, nem vagyok elég gőgös ahhoz, hogy azt higgyem, megtaláltam az igazságot. És nem szorongok annyira, hogy görcsösen belekapaszkodjam, belecsimpaszkodjam abba a biztosnak remélt fogantyúba, amelyet egyszer már megragadtam. És valóban: nem akarok a dzsungelből kijutni. Az élet és az ezerféle lehetőség dzsungeléből. A titkokkal, meglepetéssel, felfedezhető igazságokkal teli dzsungelből. Nem akarok túl hamar kijutni arra a bizonyos, nagyon is áttekinthető "homokos, vizes síkságra". Ahol már nincs remény. Hankiss Elemér