Mindegy, hogy az embernek telefonra, vízumra vagy éppen munkára van szüksége. Kik a rokonaid, a barátaid? Ha nem ismersz senkit, akkor rögtön csomagolhatod össze a holmidat. Apánk ezt sohasem értette meg. Amikor hazajött, azt gondolta, hogy tanult, jól beszél angolul, kiismeri magát a szakmájában, és így egy befolyásos hivatalt kap majd. Elfelejtette, hogy ez a társaság itt mennyire összetart.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember fiatal korában állandóan kénytelen szembesülni a számtalan hasonlósággal, ami közte és az apja között van - a tulajdonságaival, amik ugyanúgy megvannak benne is. Szembe kell nézni velük, meg kell próbálni megérteni és amennyire lehet, helyükre tenni őket. Mindannak, aki vagy, ötven százaléka megvan az anyádban, a másik ötven pedig az apádban, te magad teljes egészében benne vagy kettőjükben - minden tulajdonságoddal együtt. És láthatod, ők mire mentek velük. Ezért nagyon fontos, hogy alaposan megismerd a szüleidet. E nélkül, azt hiszem, én se tudtam volna tisztába jönni magammal. Heath Ledger
2. Megtanultam, hogy a világ brutális, kiszámíthatatlan, gyakran kegyetlen. A nagyszüleim nem ismerték ezt a világot, így értelmetlennek találtam olyan kérdésekkel nyugtalanítani őket, amikre úgysem tudják a választ. Amikor anyám hazajött a munkából, néha elmeséltem neki, miket láttam, hallottam, ő pedig simogatta a homlokom, hallgatott figyelmesen, megpróbálta nekem tisztázni ezeket a dolgokat... az ő hangja, a keze érintése jelentette nekem a biztonságot. Barack Obama
3. Nem számítottam arra, hogy még felnőttként is keresnem kell a helyet, ahová tartozhatok. Azt hittem, az automatikusan jár, ha van állásod meg családod. De az ember egyedül van. Mindig.
4. Próbálunk felnőttként viselkedni, szeretni egymást, megérteni, hogy kell bedugni egy USB-kábelt. Keresünk valamit, amibe kapaszkodhatunk, amiért küzdhetünk, amit várhatunk. Megteszünk mindent, hogy megtanítsuk a gyerekeinket úszni. Ez közös bennünk, és mégis idegenek maradunk egymás számára, sosem tudjuk, mit teszünk a másikkal - hogy a te életed milyen hatással van az én életemre. Talán elsiettünk egymás mellett a tömegben a mai napon, nem is vettük észre, a te kabátod szövetszálai belegabalyodtak az enyémbe egyetlen pillanatra, aztán már messze jártunk. Nem tudom, ki vagy. De amikor hazamész ma este, amikor vége a mai napnak és leszáll az éjszaka, végy egy mély levegőt. Mert ezt a napot is átvészeltük. Holnap pedig következik egy új. Fredrik Backman
5. Nem járok osztálytalálkozókra, de értem, hogy mások miért teszik. Miattuk úgy érezheted magad, mint már nagyon régen. Kényelmes, ismerős, kicsit olyan, mintha hazamennél. Látod, milyenek lettek az emberek, amikor már valóra váltották az álmaikat, vagy amikor elvesztették az álmaikat. Vagy talán meglátod, hogy megtalálják azt, amit mindannyiunknak meg kéne, új reményeket és álmokat.
6. Az ember nem gondolkozik el az anyján, az apján, a nővérén vagy a nagynénjén. Egyszerûen léteznek, legközelebbi családtagok, mindenféle kérdőjel nélkül. Az ember nem gondolkozik el rajtuk, mint embereken. Még csak azt a kérdést sem teszi fel magának, hogy milyenek. Agatha Christie
7. Eddig nem tudtam, hogyan kell idegenekkel beszélgetni. De ha jobban belegondolsz, senki sem tanítja meg nekünk, hogyan is kell ezt csinálni. Oké, elméletileg az élet megtanít rá, de rengeteg emberrel találkoztam, akiknek ez egyáltalán nem megy: nem tesznek fel kérdéseket, összevissza fecsegnek, nem figyelnek, félbeszakítanak, vagy túl sokat kérdeznek, miközben magukról semmit sem mondanak.
8. Miért van az, hogy a szüleim, akik olyan jóságosak, és annyira szeretnek, sehogy sem tudják felfogni, miben is élünk mindannyian? Sem a gondolataimat, sem az érzéseimet? Vagy velem is ugyanez lesz majd, és a gyerekeim rám is ilyen értetlenül néznek majd, és azt gondolják: az apánk olyan jóságos, és annyira szeret bennünket, de nincs miről beszélni vele? Bele van bonyolódva a saját unalmas, érdektelen világába. Nem, ilyen nem eshet meg velem. Ljudmila Ulickaja
9. A barátság, ha mélyek a gyökerei, vakká tesz a külvilágra. A saját kis országunkká válik lezárt határokkal, a zöldkártyák igazságtalan kiosztásával, olyan gazdag kultúrával, amelyet egy idegen sosem érthet meg.
10. A tudomány nagyon hasonlít az apámra. Gyerekkoromban örökké szétszedett még jól mûködő dolgokat, pusztán kíváncsiságból. Így aztán el tudta mondani, mi hogyan mûködik. Érdekes volt, kivéve anyámnak. Õt az őrületbe kergette. Amikor apa megpróbálta összerakni a rádiót vagy a telefont, amit éppen bütykölt, rendszerint elvesztett néhány alkatrészt, és olykor fontosakat, amiket nem volt könnyû pótolni. Egy ideig azt állította, hogy erre az alkatrészre amúgy sem volt szükség, míg végül a kütyü a garázs egyik polcára került, mûködésképtelenül. Mark Boyle