Minden, ami többé-kevésbé egy szerelmi kapcsolat kezdetével rokonítható, a pávák násztáncának képét ölti. Széttárják farkukat, kidüllesztik a mellüket (a hímek), riszálják a farkukat és hurrukolnak (a nőstények). Ettől mindenki randa lesz, meghülyül, faképnél hagyja a barátait (nőit), bárgyún vigyorog, szíre-szóra felnevet, végül egyáltalán semennyit se nevet.

Kapcsolódó idézetek

1. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések. Biblia
2. A fiatal arák valójában nem is gyerekek. A házasság nagyon hamar apró, koravén nővé változtatja őket, arcuk egyszerre sugároz reményvesztettséget, ünnepélyességet, elhagyatottságot és végtelen szomorúságot. Alain De Botton
3. Mindennel, ami növekszik és minden fával így van: bütykösödik, kérgesedik. Elkerülhetetlenül megkérgesedik minden szerelem is, kifárad minden házasság. Úgy látszik, ennek így is kell lennie: az évek múlásával a szerelem hevének és szükségletének és minden lelkesedésnek csökkennie kell. Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
4. Van valami hitvány vonás mindabban a mesterkedésben, amelyhez a hölgyek néha lealacsonyodnak, hogy meghódítsanak egy férfit. Ami a ravaszsággal rokon, mindig megvetést érdemel. Jane Austen
5. A szerelmesek, mondják, gyakran annyira azonosulnak egymással, hogy átveszik a másik tulajdonságait, megváltozik az ízlésük, átalakul a viselkedésük, másként kezdenek beszélni, öltözködni, enni, a távolabbi ismerősök szinte rájuk sem ismernek már, ezután nem ritka, hogy az azonosulás következtében valóban szerepet is cserélnek, és a szerelem tetőpontja egyben a végét is előrevetíti, ilyenkor kezdődnek a kisebb-nagyobb bajok, hirtelen veszekedések, sûrû hangulatváltások, megmagyarázhatatlannak tûnő kifogások, kiábrándulás az illatokból, színekből, formákból, mígnem a lassú elhidegülés előbb kétségbeeséssé, aztán haraggá válik, ezután szükségszerûen sor kerül az elszakadásra, de már az sem old meg semmit, hiszen még ekkor sem ismerik fel, hogy a másikban önmagukat gyûlölték meg a magukra maradt szeretők. Krusovszky Dénes
6. A szerelmesek mindenen nevetnek, nem csak a vicces dolgokon. Háy János
7. Akik már hosszú ideje házasok, idővel egyetlen négykarú, négylábú és négyszemû formátlan alakká válnak. (...) Mindent tudnak egymásról. Kitöltik egymás gondolatait, és halálra untatnak mindenki mást. Katarina Mazetti
8. Midőn először csalja meg Férjét a nő, Ugy fél, ugy drukkol, ugy remeg - Bajban van ő. A szeretője küszöbén Haboz egy percig, míg bemén, És bent pirul és sir, na ja, Fél, hogy borzas lesz a haja. A csókja gyors, zavart, ijedt, Felöltözik, hazasiet; S otthon megesküszik, hogy ujra Bizisten nem megy randevura. Szép Ernő
9. A férfiak csak azokat a javaikat engedik át egymásnak, amelyekre kissé ráuntak már, amelyeket többé nem szeretnek igaz hévvel. És ha azt kérik tőlük, váljanak meg valamitől, ami becses nekik, megtagadják, és ádáz düh fogja el őket. Rose Tremain
10. Különös, az emberi lények imádják ezt csinálni, holott vérnyomáskrízist, végtagremegést, tachycardiát, egyéb kritikus tüneteket okoz. Ráadásul a felek ritkán érik be ennyivel. Amikor ők még azt hiszik, békésen játszadoznak a nyelvükkel, valójában máris féktelenül kalózkodnak, gondolatban és tettleg egyaránt, hiszen a kezek például szabadon maradnak. Szabadon, de nem nyugton. A csók békés jellege megszûnik. A végtagok önállósulása folytán a szervezet maradék nyugalma is felborul. A belső részek bolydultan hullámzanak, áradnak, emelkednek, süllyednek. Hormonok, nedvek zubognak. Kész csoda, hogy a többség túléli. Vavyan Fable