Akik már hosszú ideje házasok, idővel egyetlen négykarú, négylábú és négyszemû formátlan alakká válnak. (...) Mindent tudnak egymásról. Kitöltik egymás gondolatait, és halálra untatnak mindenki mást.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha nagyon sokáig él együtt valaki a másikkal, elkezdenek hasonlítani egymásra. Az átélt események, a környezet, a gondolatok. Az egyik lassan megismeri a másik gondolatát és arcát.
2. A kezdetektől fogva házasok vagyunk. Ez már csak így van, amikor megöregszik az ember. Megszûnik az őelőtte létezett idő. Fredrik Backman
3. A házasság olyan, akár egy hosszú beszélgetés, ami mindenképpen túl hamar ér véget. Cassandra Clare
4. A barátok sok hibát észrevesznek egymásban. A házastársak a legutolsó, szörnyû apróságot is. Gillian Flynn
5. Egy idő után minden egyhangúvá, érzelmi taposómalommá válik, és ami még rosszabb, unalmas lesz. Saul Alinsky
6. A szerelem idővel szeretetté változik. (...) Vagy unalommá, esetleg gyûlölködéssé. Popper Péter
7. A fiatal arák valójában nem is gyerekek. A házasság nagyon hamar apró, koravén nővé változtatja őket, arcuk egyszerre sugároz reményvesztettséget, ünnepélyességet, elhagyatottságot és végtelen szomorúságot. Alain De Botton
8. A házasság olyan, mint egy hosszú beszélgetés, amelyet viták tarkítanak. Két ember egyre inkább módosítja a nézeteit, hogy azok egymáshoz illeszkedjenek, és az idők során, harsonaszó nélkül, a gondolat újabb világaiba vezetik egymást. Robert Louis Stevenson
9. De aztán fordul az idő, egy év, vagy három év, vagy két hét - megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak, nincs órával vagy naptárral mérhető ideje?... - s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték. S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak. S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?... Mit akartak egymástól? Márai Sándor
10. A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már réges-régen beleuntak... Émile Zola