Minden emberben születésétől fogva van két "hangerő-szabályozó". Az egyik az intuíciót, a másik a racionalitást szabályozza. Gyermekként az intuíciót jelképező van a maximumon, a másik pedig a minimumon, majd mire felnövünk, a helyzet megfordul. Az a rengeteg szabály, amelyet megtanítanak nekünk, gondoskodik arról, hogy intuíciónkat teljesen elnyomjuk.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekek agya már születésükkor különböző. Ebben több tényező kölcsönhatása játszik szerepet: a genetikai háttéré, az anyaméhben a fejlődő agyat érő környezeti hatásoké, az agyterületek lokális önszerveződéséé - és a véletlené, amelynek ebben a fázisban komoly szerep jut. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden embernek más tehetségek és korlátok jutnak, és hogy minden ember másképp viselkedik, másképp reagál a külvilág felől érkező ingerekre, és más körülmények között érzi jól magát. Ez is része az egyének közötti hatalmas különbségeknek, amelyek az evolúció során mindig megvoltak, és meg is lesznek, úgyhogy a legjobb, ha mindenki megtanulja tisztelni az emberek közti eltéréseket. Dick Swaab
2. Az anyai ösztönről gyakran mondják azt, hogy annak mindenkiben "lennie kell", ezért sokan nem értik, miért nem hallják a hangját azonnal, miért nem súg nekik. A valóság az, hogy az anyai ösztön valóban mindenkiben van, de az, hogy mennyire hangosan halljuk, mennyire erősen érezzük, együtt nő a gyerekkel, és nagyban függ attól is, mennyire tudjuk letekerni a külvilág hangerejét. Vida Ágnes
3. Születésünktől fogva abszolút igazságokkal találkozunk, szituációfüggők helyett. Nem tanítják meg nekünk, hogy az olyan megkülönböztetések, mint fiatal és idős, vagy egészséges és egészségtelen mind társadalmi konstrukciók, amiknek a jelentése a kontextustól függ. Arra tanítanak, hogy a világot tények készleteként lássuk, mint például 1 + 1 = 2. Az életben azonban sokkal finomabb megkülönböztetéseket lehet tenni, mint amit ezek az tények sugallnak. Tudnunk kellene, hogy 1 + 1 csak akkor 2, ha a tízes számrendszert használjuk, és 10-zel egyenlő kettes számrendszerben, ha pedig egy darab rágógumit egy másikkal nyomunk egybe, akkor az 1 + 1 eredménye 1 lesz. Ellen J. Langer
4. Minden embernek, családnak, közösségnek, társadalomnak, sőt az egész emberiségnek is van egy eszmei belső iránytûje, mely vélt vagy valódi cél felé mutat. Az egyes ember eszmei iránytûje gyermekkorától fogva igazodik a család, az iskola, társadalmi osztálya és az egész ország iránytûjéhez, céljához. Ameddig a belső iránytû követni tudja az erősebb eszmei iránytûk irányát, az élet harmonikus. A kisebb zavarok elől a belső iránytû rugalmasan kitér. Ám ha a nagyobb erőterek által vezérelt irányok sûrûn, nagy szögben, gyorsan, esetleg ellentétesre változnak, akkor az egyes ember iránytûje már képtelen - különösen erős jellem esetén - követni a gyors és nagyszögû fordulatokat, így feloldhatatlan konfliktusok keletkeznek.
5. Gyakran eltûnődöm, vajon mi motiválja az embereket. Hogy vajon már a születésünkkor belénk rögződik minden, vagy felnövés közben tanulunk el dolgokat. Talán olyan körülmények kényszerítenek minket, amikre nincs semmi ráhatásunk. Vajon akad ember, aki maga irányítja az életét, vagy mind tehetetlenek vagyunk?
6. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. Rudolf Steiner
7. Minden dolog kétszer születik meg, először fejben, utána a valóságban.
8. A természet egy szájat és két fület adott. Nyilván eleve arra intett ezzel, hogy halljunk meg sok mindent, ám beszéljünk minél kevesebbet.
9. Minden emberről annak megfelelően alkoss ítéletet, hogy hogy áll hozzá a hibáihoz. Amikor megszületünk, kicsik és védtelenek vagyunk. Egy kétéves gyermek gyengébb és fejletlenebb, mint egy ugyanilyen korú kutya, ló, vagy akár elefánt. Amikor azonban felnövünk, uralmunk alá hajtjuk a föld összes állatát, ezért az ember mértéke nem a születésben, hanem a fejlődésben és a tanulásban rejlik. Marco Malvaldi
10. Minden embernek három nemû természete van. Egyik a Születésé, másik a Nevelésé, harmadik a Szokásé. Ezek szabadságunkat úgy megszorítják, hogy az többnyire nem egyéb mint nem tudása annak, hogy melyik természetünk határozta meg ezt vagy azt a cselekedetünket. Fáy András