Minden évben ugyanazokat a dalokat énekeljük, ugyanazokat az ételeket esszük, követjük a hagyományokat, és megosztjuk egymással azokat a dolgokat, amelyektől úgy érezzük, valahová tartozunk. És végső soron valójában mindannyian csak az otthonunkat keressük.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyiunkat ez késztet keresésre. A puszta szükséglet, hogy tartozzunk valahova.
2. Mit jelent nekünk, embereknek a haza fogalma? Egyikünknek a frissen sült sütemény illatát, másikunknak a templomi harangok zúgását vasárnap reggelente, megint másoknak az embereket - szomszédokat, barátokat. Mindez számunkra ismerős, ez adja identitásunkat és biztonságérzetünket. Mindannyian vágyunk valamiféle állandóságra. A haza támaszt nyújt. Elli H. Radinger
3. Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel. Néha csak azáltal, hogy ugyanazt a fényes napot látjuk vándorolni az égen, ugyanazt a számot hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a szöveget motyogjuk szórakozottan, a vacsora utáni mosogatás közben. Ilyen egy társadalomhoz, egy néphez, az emberiséghez tartozni. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
4. Végső soron az egész életünk arról szól (...), hogy megnyugvást keresünk, valamennyien annak a jelét kutatjuk, hogy nem vagyunk teljesen egyedül. Egy köteléket, egy horgonyt akarunk, amely szilárdan odaláncol valahová, az odatartozást keressük, a közellétet valakihez, a tudatot, hogy többet is birtokolunk, mint a testünket borító ruhát, a házat, amelyben lakunk, a kocsit, amellyel közlekedünk. Elizabeth George
5. Ha családról van szó, a szívünk mélyén mind gyerekek vagyunk még. Nem számít, hány évesek vagyunk, mindig kell egy hely, amit otthonunknak nevezhetünk.
6. Akárhol élünk is, a saját környékünket, a falunkat, a városrészünket, a szigetünket, a városunkat vagy az országunkat tekintjük a világ közepének. De mindenki más is. Gunnar Garfors
7. Mindenki vágyik egy Argentínára: egy helyre, ahol tiszta lappal kezd, de az igazság az, hogy Argentína csupán Argentína. Bárhová megyünk, magunkkal visszük önmagunkat és a veszteségeinket. Az otthon az a hely, ahova menekülünk, vagy ahonnan menekülünk? Olyan helyet keresünk, ahol feltétel nélkül fogadnak el, amit végre otthonnak érezhetünk. Mert csak ott lehetünk azzá, akik vagyunk.
8. Érezted már magad otthon egy tömegben? Mintha része lennél valami nagyobbnak? Hogy eltölt az elképesztő energiája a közösségnek? Hogy a látszólagos különbségek ellenére tudod, hogy mélyen egyformák vagyunk? Egyazon titkos szükségletek, és egyazon vad álmok. Annyira egyedinek hisszük a mi rejtett fájdalmunkat és örömünket, pedig közben mind ugyanarra vágyunk: boldogságra, biztonságra, szeretetre.
9. Mindannyian bíbelődünk a vallási, családi vagy akár közösségi hagyományainkkal, mert azt gondoljuk, hogy azok tartanak bennünket életben. De a világ változik. Bizonyos hagyományok megszûnnek, kikopnak és jönnek helyettük újak. Hevér Gábor
10. Régi szokásainkat új helyekre is mindig magunkkal visszük. Kertész Imre