Minden pillanat, tiszta, jó és szép, darabokra hullik, szerteszét. Ha nem süt majd a nap és minden szétszakad, hidd el, a barát veled marad.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ég lehullhat, A föld megmozdulhat, Kiéghetnek a csillagok, Vagy változhatnak évszakok, Elmúlhat egy év, És tönkremehet minden, ami szép, De az én szeretetem megmarad örökké!
2. A szeretet akkor él, ha minden nap igaz, néhány szép pillanat az évekre nem vigasz. Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát, de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!
3. A szerelem átalakul valami mássá, ahogy múlik az idő... szeretet, megbecsülés, tisztelet, meg a jó ég tudja, mi minden lesz belőle... a barátság azonban marad... bármennyi idő telhet el közben, csak mélyül és nem vész el... nem lesz belőle más.
4. Ne várd, hogy a külvilági események tegyenek boldoggá. Ha süt a nap, jó, ha eső zuhog, rossz; ha virágzik, jó, ha hervad, rossz; ha szeret, jó, ha nem szeret, nagyon rossz; ha nyerek, jó, ha vesztek, kétségbeejtően rossz - így élünk. És sajnos ritkán süt a nap, a virág hamar hervad, ritkán nyerek, és az, hogy szeressenek, a legnagyobb hiánycikk manapság. Müller Péter
5. Nehéz a veszteség. Sosem múlik el, mindig veled marad, mint egy halvány árnyék, egyes napokon sûrûbb, másokon ritkább. Jennifer L. Armentrout
6. Mikor a Nap egyszer majd kihuny, a szeretetem akkor is tovább ragyog; s ha majd a tengerbe omlanak a hegyek, akkor is veled leszek.
7. Vannak barátságok, melyek véget érnek, szerelmek, melyek nem bizonyulnak tartósnak. A szakítás rendszerint - legalább az egyik embernek - fáj. Ám abban a világban, ahol minden, ami elkezdődik, véget is ér, a szeretet azzal a kockázattal jár, hogy a lélek megsebesül.
8. Új napra ébredsz, neked minden oly szép... Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék. Zanzibár
9. Ne felejtsd el, a ma nem tart örökké! A jelenlegi reménytelen helyzet, amiben esetleg éppen vergődsz, jóra fordulhat, ha dolgozol rajta. Az idők változnak, az emberek megbocsátanak, a megsebzett szívek begyógyulnak, az élet lehet ismét szép.
10. Egy pillanat alatt dől el minden. De az az egy pillanat kíméletlenül örökkévalóság lesz, ahogy belemarja magát a húsomba, vérembe, elmémbe. Kimarja a belsőmet. A csönd. Amikor elhagylak téged. Többé nem menekülök tőled. A törés csapda. Örök nyom. Örök veszteség. Két ember szakadéka. Amelyet az egyik kiválthatatlanul magával visz. És nem mindig az, aki marad. Van, hogy az viseli tovább, aki megy. Tisza Kata