Minden visszatér a földbe, így hát nem vágyom büszkeségre vagy hatalomra, csak annak megelégedettségére, akiknek kevés jutott: a halász csendjére, a folyó kegyelmének befogadására, a kertész töprengésére a veteményesben.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hiszem, el tudnék menni, hogy az állatokkal éljek, olyan békések és szerények, Soká, soká állok és nézem őket. Nem izzadnak és nem nyöszörögnek sorsukon, Nem fekszenek ébren a sötétben, siratva bûneiket, Nem keserítenek el Isten iránti kötelmeik megvitatásával, Egyik sem elégedetlen, egyik eszét sem veszi el a bírás tébolya, Egyik sem térdel a másik előtt, sem egy ezer évvel előbb élt fajtájabeli előtt, Egyik sem tekintélyes vagy szerencsétlen az egész földkerekségen. Walt Whitman
2. Nem hoztam kincset, és az igazság arcát nekem sem tárta fel. Csepp víz szeretnék lenni, de tiszta, melyben az ég magára lel.
3. Az én életem, reményem, jövőm és boldogságom a föld e parányi helyéhez van kötve, melyen kegyed él, a többi rám nézve közönyös. Beniczkyné Bajza Lenke
4. Nem ringat már hintaló, Nem hat rám száz altató, Nem vág földhöz súlyadó, Minden mulandó.
5. Mikor nincs miben reménykedni és nincs mire várni, az ember nem a jövő, hanem a múlt felé néz: a büszkeség, és nem bármiféle vágy ad erőt ahhoz, hogy talpon maradjon.
6. Az élet nehéz. Elveszítünk apákat, testvéreket, anyákat, dalokat és darabokat magunkból. A bot ártatlan hátakra sújt le, az érdemtelent tisztelik, és túl sok a magány. Bolond lennék, ha azért imádkoznék, hogy minden rossz elkerülje a gyermekeim. Ha az ember túl sokat kér, könnyen csalódik. De hadd könyörögjek olyan apróságokért, mint a termékeny föld, az anyai szeretet, egy gyerek mosolya - olyan életért, amelyben több a jó, mint a keserûség.
7. Búcsúzom, zöld mezők, boldog ligetek, Hol örömöt lelnek a nyájak, Hol bárányok legelnek, néma csönd remeg, S ragyognak az angyallábak, Osztva láthatatlan áldást, S vigadalmat folyvást, Minden virágra és rügyre, Minden szunnyadó kebelre. William Blake
8. Minden állat boldog a földön, ha zavartalanul élheti az életét. Mért éppen az ember boldogtalan! Minden ember akar valamit, amije nincs. A szerzetes akar legtöbbet, amikor azt mondja: semmit nem akarok ezen a Földön! Gárdonyi Géza
9. Ha nincs öröm, csak keresni kell: Hiszen még a levél is, amely aláhull a fáról, Mesél a csend vagy a lebegés boldogságáról. Eleanor Hodgman Porter
10. Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik. Wass Albert