Nem ringat már hintaló, Nem hat rám száz altató, Nem vág földhöz súlyadó, Minden mulandó.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. Csokonai Vitéz Mihály
2. Elföldelem a szívem vágyait; Ó! kopott és zenétlen temetések, Züllött úrfiak züllött gyászpompája. (...) És most már nincsen vágyam. - Hajnalonta, Ha hazavet a robot, összetörve, Nem ülök álmodozni, magam csalni. Tóth Árpád
3. Nem visznek többé gőgös, büszke szárnyak. Csöndes kis út Porában lábam földi súlya lép, S megcsókolom öreg, kolduskezét Az elmúlásnak.
4. Nem adok több szerenádot, Nem leszek olyan áldott, Ki a szívével jól lát, Nem írok több ódát hozzád, Nem hagyom a nagyvilágot Hátra miattad könnyen, Tudom, hogy így lesz könnyebb, Hiába préselsz könnyet. Heaven Street Seven
5. Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt; Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik. Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél, Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél, Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény, Szétpattanó habocska a csendes tó szinén.
6. Minden voltam a földön, csak boldog soha nem, bélpoklosok csörgője kezemben, álljatok félre utamból, senki ne sírjon utánam, egy bánattal kevesebb lesz a világon, elmegyek meghalni... Benjámin László
7. Csak az én telem nem ily mulandó. Csak az én halálom nem halandó. Akit egyszer én eleresztettem, az a madár vissza sohse reppen. Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki... Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! Babits Mihály
8. Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. Ábrányi Emil (ifj.)
9. Nem akarom, hogy sajnáld, itt a vége, Nem kell a szó, az úgy is mulandó, Egyedül azt sajnálom az egészbe`, Mindent megtettem és így sem voltam jó.
10. Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám, Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám, De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó, Én, a nyughatatlan világcsavargó. Road