Mindenkinek kell hogy legyen egy saját barlangja tele drágakövekkel. De legalábbis egyetlenegy saját drágakővel. Egy olyan helynek, ahová nem hatol be a külső fény. Ebbe a barlangba nem kell gyakran bemenni. De emlékezni kell rá, nem elfelejteni az oda vezető utat.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem létezik olyan ékkő, ami betöltheti az ürességet a szívedben, mert maguk az érzéseid egyedül azok, amik kincsként ragyognak. (...) A család felé, a barátok felé, azok felé, akiket szeretsz... a tudat, hogy mennyire fontosak számodra. Hogy hiszel bennük. Hogy szereted őket. Ez olyan kincs, amit nem adhat meg neked más. Magadnak kell megtalálnod és érezned!
2. Ha egy férfi bevonul a barlangjába, általában sérült a lelke, vagy egyedül próbálja megoldani a gondjait. (...) Ne üljünk közvetlenül a barlang szája előtt arra várva, hogy végre kijöjjön. John Gray
3. Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni. Joseph Campbell
4. Néha sok a látszólagos lehetőség is, amelyek olyan körülhatároltak, hogy beléjük bonyolódhat az ember. A kulcs gyakran abban rejlik, hogy hiányzik valami, amit nem mondanak ki. Ezért ilyenkor fontos, hogy megvizsgáljuk a képtelenségeket, és keressünk egy utat, amely elvezet a nyomok nélküli fennsíkról.
5. Minden kapu nyitva áll előtted, csak be kell sétálnod rajtuk - persze arról is tudnod kell, hogy az út rögös, akadályokkal, kátyúkkal teli, szûk ösvény. Olyan, amin ha nem figyelsz, pillanatok alatt a sötétségben találod magad. Hogy onnan képes leszel-e kimászni, csak rajtad múlik - és azon, hogy mennyire figyelsz. Oravecz Nóra
6. Teremts sziklákat magad köré, olyanokat, amik biztosítanak arról, hogy minden rendben lesz, hiszen védve vagy és megtartanak. A sziklák ugyanakkor veszélyesek. Akárki nem mássza meg őket, de ez nem baj. Egyáltalán nem az. Adj hálát értük, ugyanis nem kell mindenkinek megmásznia, csak az jusson át rajtuk, akinek valóban ott a helye. Aki valóban komolyan gondolja. Oravecz Nóra
7. Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. Marcus Aurelius
8. Ne keress te búvóhelyet sehol, lépj befelé, saját lelkedbe inkább. Vonulj be mélységedbe. S ne feledd el, lélek csendjében érlelődik a béke.
9. Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is.
10. Az ismeretlen felfedezésekor nem lehetnek kőbe vésett szabályok. Oda úgy érkezzen az ember, hogy aktív és élénk az elméje, helyén a szíve, és a legjobb szándékok vezérlik. Nadya Tolokonnikova