Mindenkinek más oka van a szomorúságra, de az érzi a legintenzívebb bánatot, aki mélyen megtapasztalja, hogy Istentől távol van. Ezzel összehasonlítva minden más fájdalom jelentéktelennek tûnik.

Kapcsolódó idézetek

1. Van olyan fájdalom, mely elkerülhetetlen. Amikor valami rossz történik, gyász, betegség, a szülők válása. A fájdalom egy fajtáját azonban nem lehet nem érezni. A legbensőbb megtörtség jele, és mindent magával ránt. Semmi nem marad az ember körül, a legkedvesebb dolgok sem.
2. Gyakran gondolok arra (...), hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktől. Az ember olyan elveszettnek érzi magát. Jane Austen
3. Olykor azt bántjuk a legjobban, akit mindennél jobban szeretünk (...). De a fájdalomban ott az az apró rejtett áldás, hogy összehozza azokat, akiknek mindig is össze volt kötve a szíve. Robert Lawson
4. Az az ember, aki megtapasztalta a legmélyebb bánatot, azután átélte, hogy a bánatnak vége szakad, minden ébredésnél érezni fogja a napfény örömét.
5. Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket. Dean Ray Koontz
6. Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk. Lőrincz L. László
7. A fájdalom néha elkerülhetetlen, de a szenvedés nem. Képzeljük el, hogy boldog kapcsolatban élünk valakivel, akit aztán elveszítünk. Nyilván fájdalmat fogunk érezni, ez teljesen természetes. Ha azonban tovább cipeljük ezt a fájdalmat, és egyfolytában összetörtnek érezzük magunkat miatta, az már szenvedés.
8. A bánatot a legnehezebb elrejteni, mert az akkor is megmutatkozik, ha az ember azt hiszi, hogy tökéletesen leplezi.
9. Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved.
10. Azt hiszem, aki másnak árt, csak a saját fájdalma, a korlátozottság és az elkülönülés érzése miatt teszi ezt. (...) Képzeld csak el, mennyire boldogtalanok lehetnek, ha képesek ilyen fájdalmat okozni valaki másnak, ezért az ítélkezés vagy halál utáni további szenvedés helyett nekik van a legnagyobb szükségük az együttérzésre. Anita Moorjani