Mint a rózsa, szélvész alatt csak hajlong, de a nap forró sugaraiban elfonnyad: úgy az emberi szív nagy fájdalmat könnyebben eltûr, mint nagy gyönyört, melyet nem oszthat senkivel.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem olyan, mint a nap, nem lehet berakni a csûrbe. Mindig egyetlen, és eltûnik, mint a tengerbe visszasodródó hullám. Benoite Groult
2. Jobb, ha az ember őrizkedik az érzelmektől, mint ha megadja magát nekik, mert aztán nem tud tőlük szabadulni - és mivel semmi sem tart örökké, minden, ami jó volt, egyszer majd pokolian fájdalmassá válik.
3. Van az úgy az emberi érzelmek közepette, hogy valami, hitvány tövis módjára, szúrni, gyötörni kezdi a szívet, s ez a fájdalom idővel vagy elmúlik, vagy egyre jobban sajog, annyira, hogy végül még a legforróbb szerelmet is fájdalommal, keserûséggel mérgezi meg. Henryk Sienkiewicz
4. Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. Biblia
5. Mint vihar a lombot, úgy szakítja el a nagy boldogság az embert az életről; felviszi szédítő magasságra, és elhal, s leejti a repülőt. De az nem esik vissza többé fájára - a mély földre hull, és elrohad. Eötvös József
6. Elszorul a szívem, A mikor azt látom, Hogy az, ki olyan volt, Mint egy tündérálom, Elfonnyad, megfakul Mint a letört rózsa, A szirmait elhullatja. Szerteszéjjel szórja! Ambrozovics Dezső
7. Az emberi szív képtelen csak szenvedni, mint ahogy képtelen csak örülni, olyan ember, aki folyton kacagna, éppúgy nincs, mint ahogy nincs olyan, aki folyton tudna zokogni.
8. A sokat szenvedett szív számára olyan az öröm, mint a naptól szikkadt talajnak a harmat: szív és föld mohón issza be a jótékony cseppeket, de külsejük nem árul el semmit. Alexandre Dumas
9. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
10. Hallottam már, hogy a szerelmet a tûzhöz hasonlítják. De ez nem igaz. Ha megérintjük a lángot, elkapjuk a kezünket. A fájdalom hirtelen és gyorsan ér, de azután el is múlik. A szerelem olyan, mint a jég. Észrevétlenül kerít hatalmába, lopva telepedik meg a testben, lebontva a védőgátakat, elfoglalva a szervek legrejtettebb zugait is. Nem forrósághoz, fájdalomhoz vagy égéshez hasonlít, hanem inkább egyfajta belső tompultsághoz, mintha maga a szív keményedne meg és változtatná az embert kővé. A szerelem öklébe zár, és olyan erővel szorít, hogy attól sziklák hasadhatnak ketté, hajótestek roppanhatnak össze. A szerelem feltörheti az útburkolatokat, porrá zúzhatja a márványt, lefonnyaszthatja a faágakról a leveleket.