Mint akire ráomlott a bánya s hiába küldi föl a vészjelet, míg lélegzetét lassanként bezárja palackjába a fojtó rettenet,

Kapcsolódó idézetek

1. A lét reménytelen. Sötét a szív magánya, bár mélyén olvadt érc hevül, de sziklarétegek zárják el, s mint a bánya, nem mutatja, mit rejt belül. Titkom sem él tovább, ha megszûnik személyem. A tárna összedől, és kincsei a mélyben maradnak menthetetlenül. Kálnoky László
2. Egyéniségének ablakrácsai közül reménytelenül mereszti szemét az ember a külső körülmények börtönfalaira, míg csak nem jő a Halál, hogy hazaszólítsa a szabadságba. Thomas Mann
3. A gyász úgy feszíti belülről az embert, mint a felgyülemlett víztömeg a gátat: elemi, drámai erővel akar kitörni.
4. A szerencsétlen úgy érzi, mintha szerencse és halál összebeszéltek volna, hogy megfeledkezzenek róla. Baltasar Gracián
5. Mint esőcseppek a hideg ablaküvegről, úgy peregtek le gondolatai a rideg, megváltoztathatatlan tényről, hogy meg kell halnia. Joanne Kathleen Rowling
6. Egy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé.
7. Az őrület (...) bezárja az embert. Börtön. Egy padlás, lezárt és fojtogató, az embert a saját sikolyai fojtják meg.
8. A puszta töprengés kárhozatba visz. A pokol mélységes mély fenekére, ahol nincs egy szemernyi fény, egy csöpp enyhet adó víz, amely megváltana a szenvedéstől. Murakami Haruki
9. Az emberi szenvedés olyan, mint a gáznemûek halmazállapota: ahogyan egy bizonyos gázmennyiség egyenletesen és tökéletesen kitölti azt az üreges teret, amelybe beleszivattyúzták, akármilyen méretû is az, ugyanúgy tölti ki minden esetben a bánat az emberi lelket. Viktor Emil Frankl
10. Úgy sújtja a földit az ég, Hogy eszét teszi tönkre. Aki rossznak látja a jót, Csak percekig él - s vesztébe rohan. Szophoklész