Ugrás a tartalomra
Mint egy festményen, az egyes ecsetvonások sokszor fontosabbak a történetben, mint a nagy egész. Egyik a másikból következik, egymást színezik, takarják, változtatják, tökéletesítik, de sokszor csak rontják - általában egészen addig, amíg ez az "alkotás" már csak valami firkálmány lesz, amit még leköpni sem érdemes, nemhogy kiakasztani a falra, valahová az ágy fölé.
Kapcsolódó idézetek
-
A rossz mûvészet többet tesz a világért, mint a jó. A festők az életük során több időt szánnak a rossz alkotásokra, mint a mestermûvekre, főleg a legelején. És még amikor egy festőből mester lesz, akkor sem sikerül neki minden. Mégis, vannak olyanok, akik az utolsó ecsetvonásukig rosszak. Az ember többet tanul a rossz mûvészetből, mint a jóból, hiszen a hibáid fontosabbak, mint a sikereid. Ráadásul a jó mûalkotások általában ugyanolyan érzést keltenek az emberben: a legtöbb jó alkotás a jónak ugyanolyan fajtájába tartozik.
Brandon Sanderson
-
Az üzlet (...) kicsit más, mint amikor egy festményen dolgozunk. Nincs olyan, hogy utolsó ecsetvonás, amely után a kép felkerül a falra, hogy aztán gyönyörködhessünk benne.
Ray Kroc
-
A novella, akár a kamarazene, nemes mûfaj, nem mindegy, mit bír magán elviselni, mi az, amit egy félig-meddig meglévő történetből el lehet vagy ajánlatos elhallgatni, vagy éppen eltúlozni, ami aztán megszabja a kibontakozás belső ritmusát. A novellaírásra is fokozottan érvényes: érezni, hol mit mikor kell abbahagyni. A túlírással, akár egy festmény "túlfestése" során, kiégnek, kifakulnak a színek, végső soron eltûnnek az alkotás őszinte, legautentikusabb jegyei.
Bodor Ádám
-
Festményeim célja nem a bírálat. Inkább azt szeretném megmutatni, mi vesz körül bennünket a valóságban, amit sokszor észre sem veszünk vagy nem is érzékelünk. Ha ecsetvonásaim fel tudnak ébreszteni minket abból a fásultságból, amibe időről időre belesüllyedünk, akkor elértem a mûvészet egyik legfontosabb célját. A mûalkotások hatása az emberi lélekből fakad.
-
Elcsenés, módosítás, átalakítás - a kreatív folyamat lényegét jelentik. Persze a szabály az, hogy a másolásban nem szabad túl messzire menni.
Malcolm Gladwell
-
Az "ártatlan kis csipkelődések" és az esetenkénti komolyabb mondatok pont úgy viselkednek, mint a kosz. Egy ideig ragadnak, utána már csak kopnak.
-
Legkönnyebb egy alakuló festményhez hozzátenni valamit, legnehezebb elvenni valamit; de még nehezebb oda sem tenni azt, amit elvettünk.
Gadányi Jenő
-
Kell egy hely, ahol a szomorúság színes ruhát ölt.
Kell egy hely, ahol a festészet költészetté válik.
Kell egy hely, ahol a festékfolt az ecset béklyójától megszabadulva megmutatja valódi önmagát.
Kell egy hely, ahol a festményt nem csak láthatod, hanem érezheted is.
Kell egy ilyen hely.
-
A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mû. A nagy mû. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerû. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Õ mosolyán.
Csitáry-Hock Tamás
-
Amikor az ember szeretettel csinál valamit, az nagyon meglátszik, mindegy, hogy miről van szó: a festőről, aki az utolsó ecsetvonást végzi a vásznon, az ácsmesterről, aki az utolsó szálkát csiszolja le a fa felületéről vagy az asszonyról, aki gyúrja és nyújtja a tésztát, hogy megfelelő állaga legyen.
Alexander McCall Smith