Mintha mindkettőnk tudatáig most jutott volna csak el, hogy hamarosan milyen könyörtelenül véget ér a tündérmesénk.

Kapcsolódó idézetek

1. Túl szûkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld. Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt, És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt.
2. Csak véletlen, mi egyszer összefénylett. Bárhol legyek, most már hunyjon ki végleg. Karafiáth Orsolya
3. Nagyon szerettünk. S vége bár, Édes óránk is volt nem egy; Most sorsunk két ösvénye vár, Melyen ki-ki útjára megy. James Joyce
4. Most elhagyhatnánk egymást, most beláthatnánk, hogy összetartozásunk eredménytelen volt. Petri György
5. Visszanézve persze nyilvánvaló, hogy mind tudtuk: ez egy lopott perc, időleges boldogság, egy ábránd, ami egyszer majd úgyis véget ér.
6. Csak egy érzés volt, ahogy öltözött, hogy utoljára látom őt, és a holnapjában nem lesz már helyem. Mikor azt ígérte, hogy visszajön, már tudtam, hogy végleg elköszön, mégis eljátszottam újra, hogy elhiszem. Balázs Fecó
7. Aznap éjjel az ágyamban fekve azon gondolkoztam, hogy a nyári kalandok milyen gyorsan összejönnek, és aztán milyen gyorsan kipukkadnak. Jenny Han
8. Valamennyien képzelődünk, aztán leéljük az életünket úgy, hogy a terveink szépen hozzánk öregednek. És az egészből csak annyi lesz, hogy a múltat szépítjük vele.
9. Néha már csak annyi idő marad, hogy legutoljára megöleljük egymást és aztán elengedjük.
10. Nem tudtunk egymásnak mit mondani. Úgy éreztem, mintha kettőnk között mindennek vége lenne, s mintha ő is úgy érezné, mintha mindennek vége lenne kettőnk között. Ettől azonban oly erős lett a feszültség; nem lehetett vége. Nádas Péter