Mit is mondhatnék: magamra hagyott a világ, körülfalaztak az évek, s a repedéseken csak a könny, csak a bánat szivárog át.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszerûen csak fáraszt az idő, hogy rajta kívül töltök éveket. Tőlem már nem, csak belőlem telik. Tóth Krisztina
2. Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
3. Vigasztalást csak enmagamtól várok, Ha mindjárt elhagyva, számkivetve, Nem ismerve s élve elfeledve Magán s egyedül a világban járok. Kisfaludy Károly
4. Betartom a szavam, csak leragadtam körökben, Kik elpártoltak, úgy veszem, hogy lemaradtak mögöttem. Csalódást okoztam, az életemben áskáltak, Nem tudták elfogadni, hogy én ez vagyok, mert mást láttak.
5. Magam vagyok mindenütt a világon, magam vagyok jártomban s megpihenten, magam vagyok, hogy nincs ebben se párom, magam vagyok mindentől elfeledten, magam vagyok, ha sértést kell viselnem, magam vagyok, ha könnyem elzokogtam, magam vagyok hívemtől elhagyottan.
6. Utat tör magának minden szorongásom, Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom. Vad Fruttik
7. Elmúlik minden, és megmarad minden. Nem tudnak majd a házról, hol laktam. Nem tudnak majd a testről, amelyben éltem, és nem tudnak majd a lélekről sem, amely igazgatott engem. (...) Elfelejtenek, pedig szavak kérészeit kiabáltam és sírtam hozzájuk. (...) Elfelejtenek, és én velük maradok, mint egy titkos seb. Nem tudtak mit kezdeni velem, és én sem tudtam másképpen akarni az életet. Csak hiányozni fogok, és ez a hiány lesz az én mindenségem. Darvasi László
8. Az életem csupa repedés, és ezek folyton csak szélesednek, mert egyre távolodik egymástól az, akivé lenni akarok, meg a valóság.
9. Világot hamvasztottam el szivemben és nincs jó szó, mely megríkasson engem, kuporogva csak várom a csodát, József Attila
10. A múlt kőbe vésett. A jelen megbánást és gyászt tartogat. Csak az eljövendő napok ígéretében találhatunk vigaszt.