Világot hamvasztottam el szivemben és nincs jó szó, mely megríkasson engem, kuporogva csak várom a csodát,

Kapcsolódó idézetek

1. Veszett a világ, és nem hiszem, hogy meg tudnám szelídíteni. Darren Shan
2. Csak önmagam tartom bilincsen, Önmagam számára nincs lángom, Szivem, reményem, hangulatom, Erőm, bizalmam, csókom nincsen. Ady Endre
3. Vigasztalást csak enmagamtól várok, Ha mindjárt elhagyva, számkivetve, Nem ismerve s élve elfeledve Magán s egyedül a világban járok. Kisfaludy Károly
4. Mit is mondhatnék: magamra hagyott a világ, körülfalaztak az évek, s a repedéseken csak a könny, csak a bánat szivárog át. Nagy István Attila
5. Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Arany János
6. Nincs vígaszom, nincs támaszom, védelmet sem remélek, gürcölnöm kell hát szüntelen, hogy mégiscsak megéljek. Robert Burns
7. Csak járom az idő vajúdó kínját. Szívem mély árnyékba hajol: A föld siket méhéből nem hallom lelked, mint dalol.
8. Teljesen tehetetlen vagyok, csak állok, és bárgyún szemlélem, ahogy az egész életem éppen darabokra hullik.
9. Nem találok szavakat magamra. József Attila
10. A múltat eltörölték, s a jövő meg sem érkezett, sodródom a nem létező jelenben, szerelemben, hitben, kételyekben úgy tûnik, hogy az életen csak átlebbentem éppen. Paulo Coelho