Mit mondhatnál, mit mondhatnék én? Túl sokat beszéltünk a semmiről, a felszínen sok hajó és vitorlás a vízben áll, nem halad, apály volt ma egész nap.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Reményik Sándor
2. Törékeny jégen járunk. a mélység már vár, elnyel az ár. Egymáshoz ritkán szólunk, hajsza van csak, megállni kár.
3. Vannak alkalmak, melyek, hogy úgy mondjam, túl jelentősek ahhoz, hogy kihasználják őket; akadnak dolgok, melyek semmi máson, egyedül magunkon szenvednek hajótörést. Franz Kafka
4. Túl sokan akarnak túl sok mindenről beszélni, és közben semmit sem tudnak. Bob Marley
5. A hangulat olyan volt, mint az egynapos jég: a törékeny felszín alatt mély víz, mégis át kell kelni rajta, óvatos, tapogatózó léptekkel. (...) Kockázatos volt megpróbálni hidat verni fölé. Nem volt mit mondani, nem volt téma. Karin Alvtegen
6. Van a vihar. Amiről tudjuk, hogy létezik, ám mégsem készülünk rá. Mert nem lehet. Lehet előre jelezni jöttét, de erejét, útját nem mindig lehet kiszámítani. Mert szabad. És zabolátlan. Amerre megy, feldúl mindent, ami útjába kerül. Volt egy házad, volt egy életed, volt egy terved. És a vihar mindent felülír. Csitáry-Hock Tamás
7. Röpülj, hajóm, Nincs víz. Fodor Ákos
8. Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. (...) Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy Kormányos is van! Müller Péter
9. Minden elmúlt már, mindenért kár. A partról nézem én, hogyha elköszön a szél, semmit sem tehetek én.
10. Sok ember olyan, mint a kaméleon: tetszéseként válthat színt. Sok olyan, mint a vitorla: magában mozdulatlan áll; de minden támadó szélnek enged, s annak változásaként változtatja irányait, most éjszak, majd dél felé. Sok ember eszközzé tétetik; mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját célait érje el. Ez gonosz, amaz együgyû; s reájok támaszkodván, mindenikben kárt vallhatsz. Kölcsey Ferenc