Mivel az emberek félik a halált, szeretniök kell az életet. Nap mint nap ujjongva kellene örülnünk a puszta létünknek. De az ostobák feledik ezt az adományt, s élveket hajhásznak. Elmennek a gazdagságuk mellett, amely az élet maga.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret - csak azért, hogy szenvedjen. Jamamoto Cunetomo
2. Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért. Cassandra Clare
3. Csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Kosztolányi Dezső
4. Nem szeretjük, hogy élünk. Nem örülünk neki. Holott nagy kiváltság lehet az élet, ha végül halállal kell megfizetnünk érte. Kertész Imre
5. Az élet csökönyös jószág. Azt hinnéd, megöl, mégis élsz tovább. Még élvezed is. Előre kell nézni, és másokat is magunkkal vinni előre. Shahed Yousaf
6. Az ostobák félnek a haláltól, az erősek kihasználják. League of Legends c. videojáték
7. Az emberek, amint láthatod (...), kegyetlenek és ostobák. Amikor fiatalok, feladják fiatalságukat és az egészségüket, hogy pénzt és hatalmat szerezzenek. Amikor pedig betegek és idősek lesznek (...), hogy ismét visszakaphassák az egészségüket és a fiatalosságukat, rááldozzák minden vagyonukat, aminek megszerzésébe oly sok időt és energiát öltek.
8. A nevetségesség nem öl. Az ostobaság viszont nagyon is! Túl fog élni bennünket. Mindannyiunkat az temet majd el. Jean-François Marmion
9. Aki sokat gondol a halálra, rendszerint nagyon szeret élni. Nem mintha az élet megérdemelné ezt a túlzó ragaszkodást. De minden pillanatban fönntartja a reményt, hogy megérdemelje. Galsai Pongrác
10. Megszületünk, élünk, ha szerencsénk van, szeretünk, aztán meghalunk. Ez az élet rendje, nincs rajta mit gyászolni. Azokat kell sajnálni, akik nem éltek, akik nem találták meg a szerelmet.