Ugrás a tartalomra
Mivel elkerülhetetlenül rákényszerültem arra, hogy néha kicseréljek egy villanykörtét vagy áthangoljak egy tranzisztort a rádióban, meglehetős jártasságra tettem szert elektromos ügyekben. Ismereteim persze hiányosak, Isten tudja miért - azt például még ma sem teljesen értem, miért nem lehet az elektromos gitáron tojást főzni.
Kapcsolódó idézetek
-
A tudomány nagyon hasonlít az apámra. Gyerekkoromban örökké szétszedett még jól mûködő dolgokat, pusztán kíváncsiságból. Így aztán el tudta mondani, mi hogyan mûködik. Érdekes volt, kivéve anyámnak. Õt az őrületbe kergette. Amikor apa megpróbálta összerakni a rádiót vagy a telefont, amit éppen bütykölt, rendszerint elvesztett néhány alkatrészt, és olykor fontosakat, amiket nem volt könnyû pótolni. Egy ideig azt állította, hogy erre az alkatrészre amúgy sem volt szükség, míg végül a kütyü a garázs egyik polcára került, mûködésképtelenül.
Mark Boyle
-
Eszembe jutott egy régi vicc. Elmegy a fószer a pszichológushoz: "Doki, a fivérem megőrült! Azt képzeli önmagáról, hogy csirke!" Mire a doki: "Miért nem hozza be?" Erre a fószer: "Behoznám, de szükségem van a tojásokra." Nos, azt hiszem, mostanában valahogy így vélekedek a kapcsolatokról. Teljesen irracionálisak és őrültek és abszurdak, de folytatnunk kell őket, mert legtöbbünknek szüksége van a tojásokra.
-
Mi haszna van, ha tudjuk, hogyan mûködik a villanykörte, mitől repül a repülő és mi az az anyagcsere, ha egyszer a gyereknek képtelenek vagyunk elmagyarázni, miért ne lapátolja a tejbegrízt egyszerre nyolc lábával.
Ljudmila Ulickaja
-
Azt sem tudom már, hogy valóban az én szívem-e, ami ebben a számomra idegen, fáradhatatlan ritmusban ver, soha nem ismertem ezt... milyen bolondok vagyunk mi, emberek, azt hisszük, az egyszerû sorokban ki tudjuk fejezni, ami bennünk tombol. Áltatjuk magunkat azzal, hogy el lehet temetni ezt a kibírhatatlan kínt egy gitáron játszva... semmi nem maradt már a kezemben, csak a hitetlenek imádsága.
-
Eredetileg valóban úgy volt, hogy mérnök leszek, de az a gondolat, hogy a kreativitásomat olyan dolgokra használjam, amelyek a hétköznapi élet praktikus oldalát szolgálják, s mindezt puszta nyereségvágyból tegyem, egyszerûen elviselhetetlen volt számomra. Szerintem a gondolkodást önmagáért kell mûvelni, akárcsak a zenét!
Albert Einstein
-
Ha a mai időkben televíziót akarok nézni, akkor leginkább a bekapcsológombot célszerû megismerni, és a csatornaváltókat. Tessék elhinni, hogy semmivel sem lesz jobb a mûsor, ha az ember a mikroelektronika apró részleteivel is tisztában van.
Csányi Vilmos
-
Lehetséges biztos tudással rendelkezni olyan dolgokról, mint atomok, ûrutazás és gének, de nem létezik biztos tudás arról, hogy hogyan kellene élniük az embereknek. Egyszerûen nem áll rendelkezésre, s ezért nincs a birtokunkban.
-
Miért ne vélekedhetnék úgy, hogy a gondolkodás tudatos tapasztalata csupán kísérő jelensége az agyi szinten végbemenő számítási folyamatnak? Lehet, hogy szükségszerû kísérő jelenség. De amiképpen a fazékban forrásban lévő víz zubogó hangja elkerülhetetlen kísérője a hevítésnek (s e belátás híján azt mondhatnánk, hogy a zajtól fő meg a tojás), azonképpen a gondolat is lehet olyan szükségszerû kísérőjelensége az idegekben végbemenő neurális számítási folyamatnak, amely önmagában még nem szállítja a feladat megoldását.
-
Mûszaki tehetségemnek is megvannak a korlátai. Meglehetős ügyességgel tudok fölkattintani egy lekattintott kapcsolót, és lekattintani egy fölkattintottat; de ezen túl bizonytalan vagyok.
Isaac Asimov
-
Ha én nem tudom, hogy ez vagy amaz a tárgy hogyan került egy általam gondosan elzárt helyre, mért kellene nekem föltétlenül rege-szerkesztésbe bocsátkoznom. "Mivelhogy éppenséggel nem lehet kisütni, miként került ez a tárgy ide, mivelhogy ez az eset teljesen fölfoghatatlan, azért egészen bizonyos, hogy ez meg ez hozta ide." Ilyen okoskodás képtelenség. Pedig így járunk a világgal is. Miért nem mondjuk egyszerûen: nem tudom megmagyarázni létezésének okát. S ezzel vége.
Bartók Béla