Azt sem tudom már, hogy valóban az én szívem-e, ami ebben a számomra idegen, fáradhatatlan ritmusban ver, soha nem ismertem ezt... milyen bolondok vagyunk mi, emberek, azt hisszük, az egyszerû sorokban ki tudjuk fejezni, ami bennünk tombol. Áltatjuk magunkat azzal, hogy el lehet temetni ezt a kibírhatatlan kínt egy gitáron játszva... semmi nem maradt már a kezemben, csak a hitetlenek imádsága.

Kapcsolódó idézetek

1. No lám milyen becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyûimet; kitépni rejtelmem szívét; hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat, mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam. William Shakespeare
2. Miért vonzódunk a többi emberhez?! Hiszen tudjuk, hogy mit várhatunk tőlük! Itt körös-körül milyen sok ember siet valahová, ahol nem látják szívesen. Az egyik a szeretőjéhez siet, akit nem fog otthon találni. A másik a volt feleségéhez megy, hogy kibéküljön vele, a végén összevesznek. (...) Az élet félelmes, a halál ijesztő. Szegény kis szenvedő bolondok. Mennyi szív dobog itt körös-körül. Milyen fenséges, hiábavaló zene! Aszlányi Károly
3. Szokás beszélni szívfájdalomról, de nem tudom, mit értenek rajta. Számomra mindent megbénító kín ez, amely az összes érzékszervemet eltompítja. Veronica Roth
4. Csak egy darabka hús; látatlanul, Kíváncsi szemtől rejtve dobban; Hol viharozva, vészesen, vadul, Hol mélabús, merengő nyugalomban. Egynek szelíden suttogó öröm, Másnak bőszen kiáltó kárhozat. Eszemet rajta hasztalan` töröm: Nem fejthetem meg, óh szív, titkodat. Reviczky Gyula
5. Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat. E. L. James
6. Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.
7. Szívemben nagyon sok dolog forgolódik, s ha gondolkodom, csak kesergek miatta; epesztem magam, sorvadok gyötrelemben: a lelkem kifáraszt, tornáztat kegyetlen. De mégsem tudom még eléggé, mitévő legyek. Titus Maccius Plautus
8. Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van. Heaven Street Seven
9. Magunkat emésztve, érzelmeket visszafojtva, teljesen felőrölve, össze-vissza kínlódva tekergetjük a szívünket, fáj, az biztos, de inkább ártunk neki, mert a másik nem tudhatja. Nem tudhatja, hogy mit érzel, hogy mire vágysz, hogy mennyire szeretnéd őt közelebb tudni magadhoz, hogy mit meg nem tennél érte, hogy mennyivel másabb lennél, ha ő lenne. De nincs. Közben meg ő ugyanezt éli át. Remegve, rettegve zárja be a szívét előtted és adja oda másnak, közben pedig csak rád vágyik, de nem kockáztat. Miért is tenné, hisz te sem mondasz semmit. Oravecz Nóra
10. Meghajtom gőgös, vad fejem, Ziháló mellemen kezem. A térdem roskad, mint betegnek, S könnyeim lassan megerednek... A semmi súlyos érzete Sziklaként rám ólomkodik, A lélek veszte, végzete, Hogy vétkezik, hogy elbukik. P. Jánossy Béla