Mivel sosem tudjuk, mikor halunk meg, kimeríthetetlen kútként kell gondolnunk az életre.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál mindig úton van, de az a tény, hogy nem tudod, mikor fog megérkezni, mintha elvenne valamit az élet végességéből. Ez az iszonyatos pontosság az, amit annyira gyûlölünk. De mert nem tudjuk, kezdünk úgy gondolni az életre, mint egy kiapadhatatlan kútra. Pedig minden csak egy bizonyos számú alkalommal történik meg, mégpedig valójában nagyon csekély számú alkalommal. Hányszor fogsz még visszaemlékezni gyerekkorod egy bizonyos délutánjára, egy olyan délutánra, amely annyira a léted része lett, hogy el se tudod nélküle képzelni az életedet? Talán négyszer vagy ötször. Talán még annyiszor sem. Hányszor fogod még figyelni, ahogy felkel a telihold? Talán hússzor. És mindez mégis határtalannak látszik. Paul Bowles
2. Soha nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra az élet, és jó, ha tudjuk, merre van a vészkijárat. Paulo Coelho
3. Az élet reménytelen utazás, folyton menetben vagyunk, mialatt sejtelmünk sincs, hová fogunk megérkezni. Jean-Pierre Montcassen
4. Görbe az útja némelyik életnek. Sose tudhatjuk, hova jutunk rajta vénségünkre. Gárdonyi Géza
5. A múlt kútja nagyon mély. Mély és zavaros. Ezért aztán kétszer is meg kell gondolnunk, hogy akarunk-e onnan meríteni.
6. Amíg nem nézünk szembe a halállal, nem lehet tudni, hogy van-e esélyünk a túlélésre.
7. Amíg nem nézünk szembe a halállal, nem lehet tudni, hogy van-e esélyünk a túlélésre.
8. Amit elképzelünk, arról soha nem szabad lemondani. Clive Barker
9. Az ember sosem tudhatja, mikor lehet szüksége gyors halálra.
10. Ha folyton azon töprengenénk, hogy hányféleképpen halhatunk meg, képtelenek lennénk örülni az életnek.