Mondjátok meg, hogy mi értelme van A "fátumnak" mely vakon szórja szét: - Nem válogatva jóba`, rosszba` - A pusztulás s a halál mételyét?

Kapcsolódó idézetek

1. Óh, mocsok halál s mocsok élet, be rossz látni, mi vagy: a mindenséget s benne magamat! Szabó Lőrinc
2. Láttam jót és rosszat, Ostobákat, megváltókat, Szépet és csúfat, Hidd el, nekem nem sok újat Mutathat vagy mondhat A sok "okos", nagy megfejtő, Mindent végigjártam, Kerestem és megtaláltam.
3. A mi engem vidítana, Az élethez kedvet adna: Attól mind meg vagyok fosztva, A jó mind másnak van osztva.
4. A halál nem válogat. Nincs kegyetlenebb vagy kevésbé kegyetlen halál. Ezért olyan félelmetes. A szokásaid, a korod, a személyiséged, a vagyonod, a szépséged... mind lényegtelenek a halál színe előtt. A halál azért rettenetes, mert mindezeket elpusztítja.
5. Akár egy halom hasitott fa, hever egymáson a világ, szoritja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s igy mindegyik determinált. Igy él a gazdag is, szegény is, igy szenvedünk te is meg én is s még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja, hanem valaki mást, dudás a fuvolást, én téged és engemet te, - mert mi lenne, mi történhetne, ha mindig magunkba marna az értelem iszonyu karma? József Attila
6. A halálban minden haszontalan: szárny, szépség, erő, emlékek, kegyetlenség, bátorság - minden. És ezért a halál a legrosszabb, mindent elpusztít. Jón Kalman Stefánsson
7. Lehet, hogy olyan alattomosan vannak elrendezve a dolgok, hogy az élet egyik pillanatról a másikra tönkremehet? Anélkül, hogy az ember tudná, hogyan is? Szinte észrevétlenül? (...) Arról van szó, hogy az ember választ, és rosszul választ? Vagy hogy ugyanazon a régi ösvényen jár az ember, és nem is tudja? S aztán egyszer csak ott hever a szemétdombon. Ingmar Bergman
8. Lehet, hogy olyan alattomosan vannak elrendezve a dolgok, hogy az élet egyik pillanatról a másikra tönkremehet? Anélkül, hogy az ember tudná, hogyan is? Szinte észrevétlenül? (...) Arról van szó, hogy az ember választ, és rosszul választ? Vagy hogy ugyanazon a régi ösvényen jár az ember, és nem is tudja? S aztán egyszer csak ott hever a szemétdombon. Ingmar Bergman
9. "Az emberiség boldogulása"! Ez vajon mit jelent (...)? Ami az egyik embernek jó, az rossz a másiknak.
10. Nem látod magadban a vétket. A tudatlanok keresik csak másban a bûnt. A jók lesütik szemüket jóságukban. Török-Zselenszky Tamás