Most arra vágynék, hogy ne legyen arcom, legyek olyan, mint egy összegömbölyödött sün, amelyik este kel csak útra az utcai árkokban, óvatosan felkapaszkodik a parton, és a csillagokba dugja szürke orrát.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig rossz dolgok felé húzódtam. Szerettem inni, lusta voltam, nem volt Istenem, politikám, ideám, ideálom. Letelepedtem a semmiben. Ez egy fajtája a nemlétezésnek, de elfogadtam. Nem lettem érdekes személy. Nem is akartam érdekes lenni, az túl nehéz. Amit igazán akartam, az egy puha, ködös kis hely, ahol élhetek, és hogy hagyjanak egyedül. Charles Bukowski
2. Már nem akarok, semmit se akarok, aludni akarok, és nem gondolkozni, nem tudni a létezésemről. Ki akarom iktatni magam a világból, vagy a világot akarom eltüntetni körülem... Szilvási Lajos
3. Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára. Weöres Sándor
4. Még sudár, egyenes a hátam, De a fejem meghajlik lassan. A tükrömtől már mit se kérdek, Nem előre, de visszanézek S ülök a csöndes alkonyatban.
5. A lelkem oly kihalt, üres, mint éjjel a tükör. Kosztolányi Dezső
6. Ha csak a magányt szeretném elkerülni, bármelyik ember megtenné. Mivel úgy tûnik, éjszaka lehullanak a csillagok, saját magamnak nem hazudhatok. Csak még egyszer, évszakok, ne tûnjetek tova, csak még egyszer, hadd játszadozhassunk! Mindig keresem, hol tûnik fel sziluetted, amikor átkelek az úton, vagy álmaim közepette, bár tudom, nem lehetsz egy ilyen helyen.
7. Éreztem, hogy üresen tátong körülöttem az élet, s ebbe az ürességbe én csak egy betévedő egérke vagyok, akinek rágnivalója nincs. Gárdonyi Géza
8. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
9. Magam vagyok. Üres csönd-ágon leng szivem. Mint az ûr fekete ágain a csillagok. Juhász Ferenc
10. Olyan volt a lelkem, mint azok a kürtcsigák, amiket partra mos a tenger, és már csak a héj maradt meg belőlük, a csiga dobbantott. Szürkésrózsaszín üregem tisztára mosva, üresen várja, hogy valaki betöltse, hogy valaki betelepedjen, és ott bennem biztonságban érezze magát, és kitöltsön mindent. Laurell Kaye Hamilton