Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott este fényben megfürödnék, És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna. Koncz Zsuzsa
2. Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem - Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék. Weöres Sándor
3. Lennék a könnycsepp arcodon, Lennék egy dallam ajkadon, Lennék én az út, hol csendben jársz.
4. Most arra vágynék, hogy ne legyen arcom, legyek olyan, mint egy összegömbölyödött sün, amelyik este kel csak útra az utcai árkokban, óvatosan felkapaszkodik a parton, és a csillagokba dugja szürke orrát. Rainer Maria Rilke
5. "Ha te, én, meg anyám, messze vándorolnánk, Mindenütt megélnénk, boldogok is volnánk. Van madár mindenhol, mely magasba lebben, Úszdogál mindenhol kis hal a vizekben, Mindenütt van szép ház, mindenütt van bőség -" Ábrányi Emil (ifj.)
6. De jó lenne jónak lenni, mindig, mindig csak szeretni, lelkem szállna, mint a lepke, olyan könnyû, lenge lenne. Juhász Magda
7. Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan. Dsida Jenő
8. Óh hogyha én is ilyen szépen távozhatnék el, mint ahogy elpihen a Nap sugára! Óh hogyha én is ennyi fénysugárzó felleges mûvészettel merülhetnék alá a föld reménytelen porába!
9. Melegre vágyom, izzani hevülésig, fénnyé válni, a Napba repülni, s napsugárként szemedben megpihenni.
10. Én istenem, ha menni kell, Add, én is így mehessek el, Éjjel, sötétben, észrevétlen, Büszkén, magamban, ahogy éltem. Mikor az élet menekül, Haljak meg én is egyedül, Egy vén díványra ráborulva, És senkire se rászorulva, Mint az apám. Heltai Jenő