Ugrás a tartalomra
Két szemem rojtos függönyét lehúzom,
Ajkam ívelt kapuja sem nevet,
Lezárom nappalom. - S mint rozsdás zárban
az öreg kulcsot - csikorgó kínnal megforgatom
szívemben a neved.
Kapcsolódó idézetek
-
Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod,
Mely, mint hû eb szeme, oly élő és oly sárga,
Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra,
És kettesben maradtunk; kizártam a világot.
Tóth Árpád
-
Rád gondolok és a sírás fojtogat,
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni, hogy mennyire szerettelek.
Kökény Attila
-
Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.
Somlyó Zoltán
-
Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod,
csak Te mondod így ki a nevem.
Ákos
-
Oly elvontan létezik a lényed,
Hogy míg elnézlek, s fürkészem szemed
Két szememmel, képed szertefoszlik,
És nem őrzök meg belőle semmit.
Fernando Pessoa
-
Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet.
Szabó Lőrinc
-
Mit csináljak? Két szemem
álmatlan sötétbe néz.
Sírva mondom: Édesem!
S bénán visszahull a kéz.
Dsida Jenő
-
Szemem ablaknál éjsötétbe mélyed,
várva, hogy jön még boldog pillanat.
Máshoz sodort régóta szenvedélyed.
Mindegy. Én őrzöm féltett titkodat.
Alekszandr Blok
-
Mint szörny, kit rejt a felleg:
Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.
William Blake
-
Úgy csukd le a szemedet,
Úgy zárd be a kezedet,
Mint hogy ha altatnál
És elhagynál.
Ghymes