Mozdulatlanul állt az ablaknál, eleven szobra a várakozásnak. Játssza a játékát, amiben nincs kockázat, esetről esetre ő nyer. Hatlépésnyi a távolság. Türelmesen telíti a teret kettőnk között a vonzásával. Élő antenna a teste, idegekből összeszerelt rezgésforrás, hatlépésnyi a rádiusza.

Kapcsolódó idézetek

1. A szobor mozdulni látszik, mégis mozdulatlan. A világ megváltozott, mégis ugyanaz maradt.
2. A test a mozgásból profitál, az elme a mozdulatlanságból. Szakjong Mipham Rinpocse
3. Nincs oly messze senkitől az az út, egy lépés csak körös-körül. De a léte múlik azon, hogy a kör izzó közepén föláll-e, leül. Vasadi Péter
4. Egy nagy festmény nem más, mint az érzelmek párlata. Empatikusan kezet nyújt az embernek, és átvezeti a múlt meg a körülmények útvesztőjén.
5. Ott állt egy szerelem kapujában, ami csakúgy, mint bármely évszak, nem egyik pillanatról a másikra jelent meg az életében, hanem észrevétlenül belopakodott a tudatába a gyanúk és kételyek háta mögött, hogy mire azok elgyengülnek a mindennapi küzdelemben, csak ő maradhasson egyedül. A... Szerelem. Weaver Andrea
6. Rendkívül rá tudok csodálkozni mindenre: megállok, mint egy szobor, úgy nézem és hallgatom, és nincs az a színjáték, ami annyira tudna érdekelni, mint az emberi színjáték. Károlyi Amy
7. Ez az, amire egész életemben vártam. (...) Ez a nyugalom, ez a fesztelenség, ez a kapcsolat, hogy az ember ott ül valaki mellett egy hintóban, és lénye minden idegszálával tudja, hogy hozzá tartozik. Julia Quinn
8. Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízû barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat. Schäffer Erzsébet
9. Minden porcikámban érzem, egészen megváltoztam, másképp látok, másképp lélegzem, mint azelőtt. Még álmomban is élek, a bokám és a csuklóm is másképp mozog, fogni tudok a kezemmel, és örömmel várom a holnapot, mert tudom, hogy mit akarok, az életemnek célja van megint. Bánom is én, hogy mit mondasz erre, mit gondolsz rólam! Az a fő, hogy szárnyam nőtt, és repülni tudok. Hogyne vetném bele magam ebbe a boldogságba minden meggondolás nélkül! Nem vagyok óvatos, nem félek, nem törődöm semmivel, még azzal sem, hogy te csak játszol velem és kicsúfolsz. Erich Maria Remarque
10. Az ember egyszerûen kíváncsi. Én, tudják, hiszek egy hely hangulatában. Az emberek gondolatai, érzései beszivárognak a bútorokba, a falakba. Agatha Christie