Ugrás a tartalomra
Mutassanak nekem valakit, aki az asztronómiából vagy a biológiából tanultaknak bár egyetlen folyományát is átültette az életmódjába, és aki a csillagközi méretarányokkal, vagy az univerzum jelenségeivel szembeni lázadás, vagy épp alázat jegyében úgy határozott, hogy többé nem hagyja el az ágyat! Létezett-e valaha is olyan gőg, amit valótlanságunk nyilvánvaló volta gyûrt volna le? És kiben volt akkora merészség, hogy miután belátta, mennyire nevetséges a végtelenhez viszonyítva bármilyen cselekvés, többé nem csinált semmit?
Kapcsolódó idézetek
-
Mind hagyták magukat elsodorni, alig álltak ellen az élet önkényének. Egyesek tanárnak készültek, mások közgazdásznak vagy jogásznak, a többiek régészetet, kórházi menedzsmentet, nyelvészetet vagy még különösebb dolgokat tanultak. Kész őrület: tinédzserként ezeknek az embereknek álmaik és terveik voltak, évekig meséltek arról, hogy mit akarnak később csinálni. És amikor betöltötték a tizenkilencet vagy a húszat, hirtelen valami egészen mást csináltak, és csak a biztos jövő érdekelte őket. Mintha az ezt megelőző évek nem is lettek volna, mintha sosem álmodtak volna.
Benedict Wells
-
Talán olvasta, mit mondott egyszer Einstein. Olyasmit, hogy elzárkózni az élettől - biztosan nagy É-vel gondolta - szóval elzárkózni ettől az Élettől egy áthidalhatatlan belső összeütközés hatására, az ilyesmire csak ritka, kivételesen nemes, erkölcsi felelősséggel telített lelkek képesek.
Szilvási Lajos
-
Egy erős, politikai, gazdasági, vallási vagy szociális hatalommal rendelkező intézmény ellen lázadni veszélyes, és nagyon kevés ember teszi meg, kivéve talán tömegben. A "tudomány" intézménye ellen lázadni viszont a legkönnyebb dolog a világon, és bárki megteheti, és hihetetlenül bátornak érezheti magát, anélkül, hogy egy fikarcnyit is kockáztatna. Így a döntő többség, aki az asztrológiában hisz, és hogy a bolygóknak nincs jobb dolguk, mint hogy kódot alkossanak, amely megmondja, hogy a holnapi nap jó-e arra, hogy egy üzletet megkössön, vagy sem, mind felháborodnak, ha egy pár csillagász elítéli őket.
Isaac Asimov
-
Olykor az éjszaka kellős közepén egyszer csak arra riad az ember, hogy voltaképpen magányos a házasságában vagy hogy ideje lenne eltöprengenie arról, hogy a fogyasztása milyen hatással van a bolygónkra, másnap azonban milliónyi apró tennivalója akad, és aztán a rá következő nap megint. Márpedig, amíg se vége, se hossza ezeknek az apró dolgoknak, addig az ember mindig fel lesz mentve az alól, hogy megálljon és szembenézzen a nagy dolgokkal.
Jonathan Franzen
-
Ha bizonyos dolgokról lemondunk, akkor azokat másokkal kell helyettesítenünk. Máskülönben az ember azzal a szándékkal, hogy új életet kezd, kitakarítja a szobát, s mivel nincs már több takarítani való, lefekszik, és elpusztul az unalomtól. Vagy, ami még valószínûbb, visszatér a régi életmódjához.
-
Immúnis lettem az érzékelésre, egyre több emlék és érzés tûnik el az életemből. Néha észbe kapok, hogy most valami mást reagáltam, mint ami ésszerû lett volna. (...) Már nem analizálok olyan élvezettel, nem figyelem az embereket, a körülöttem tomboló világot, nem tesz többé boldoggá egy illat vagy egy íz. Elfelejtettem rajongani.
Gerlóczy Márton
-
Mihelyt megtanulnék élni, lemondanék az irodalomról. Meggyûlölném a fehér papírlapokat, melyek mint meszesgödör a halottat, naponta elnyelnek, testestül-lelkestül. Olvasni se olvasnék semmit, mert nem volna szükségem mások megszépített emlékezetére.
Csoóri Sándor
-
Elég furcsa élet lehet nem tudósnak lenni. Élni a napokat, mit sem sejtve arról, avagy nem is érdeklődni az iránt, honnan ered a levegő, honnan a csudából kerültek a csillagok az égre, vagy milyen távol vannak tőlünk. Én személy szerint tudni akarok.
Michio Kaku
-
Ez ellentmondásnak tûnhet, de sok embert ismertem, akik már nem éltek, pedig még dolgoztak, ettek, és ugyanúgy végezték társadalmi teendőiket, mint azelőtt. Mindent automatikusan csináltak, anélkül, hogy észrevették volna a mágikus pillanatot, amit minden nap magában hordoz, anélkül, hogy egyszer is megálltak volna, hogy egy másodpercig az élet csodájára gondoljanak, anélkül, hogy megértették volna, hogy a következő perc talán az utolsó, amit ezen a bolygón töltenek.
Paulo Coelho
-
A legtöbben életünk felét ábrándozással töltjük. Néha szép dolgokra gondolunk, általában azonban csupa negatívumra: olyasmin rágódunk, olyasmi miatt aggódunk, ami már megtörtént - vagy éppen nem történt meg. Én úgy döntöttem, elég sok mindenről maradtam már le emiatt, és többről már nem akarok. Azért végzek mindfulness-gyakorlatokat, hogy az első sorból nézhessem az életemet, szünet nélkül.
Ruby Wax