Nagy súlyt cipeltem, aztán hirtelen elejtettem. Hogy így is lehet élni, hidd el, nem is sejtettem, Tûz a tûzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám, Ha megtehetném, még az álmodat is én hoznám.

Kapcsolódó idézetek

1. Nehéz a boldogságtól búcsút venni, én nem is magamtól teszem: te hoztál tûzbe, te hagytál vízben, éntőlem nem függ semmi sem.
2. Nagyon régen minden olyan könnyen ment, Éreztem, merre volt a fenn és lenn, Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam, De túléltem, nem adtam könnyen el magam, Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt.
3. Meddig bírod majd, a viharban most el ne tévedj, Van kiút, a bezárt szív, míg nyughatatlan, Álmodj úgy, most fedezd fel, mi a lelked mélyén Lángra gyújt, Csak fogadd el, és élj pont úgy.
4. Talán nem létezett, mégis átéltem, Érted újra írnám, de másért nem, A szívemből indulsz, az ereken át, Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át, Segíts! Fel kell ébrednem, Kettőnket csak ez tarthat életben! Children of Distance
5. Én többször elképzeltem, hogy föladom. De nem adom föl. Rövid az élet, hosszú a sír. Élni kell, élni, amíg csak lehet. Dobray Sarolta
6. El akartad valaha cserélni az életedet? Mondjuk így: ezt nem tudom tovább csinálni, átvenné valaki tőlem? Nem tudná valaki más hordozni helyettem ez a terhet, akár csak egy napig? Így éreztem néha, a legsötétebb pillanataimban. Allison Pataki
7. Megpróbáltam élni, élni az életet, de nem tudtam, az élet győzött felettem, legyőzött, vesztettem. Talán nem vagyunk egymásra jó hatással, az élet és én.
8. Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás: de hősi lesz és nagyszerû, ha majd folytatja más; s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem: utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem. Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván. Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tûz majd korod ormán. Rónay György
9. Volt, hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam, És a szívem összetörték, de fel kellett fogjam, Ilyen az élet, nem választhatok újat. És ha újra kezdhetném, én nem feledem a múltat, Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig, Felépítettem valamit, amit építek mindmáig.
10. Olyan keveset éltem, hogy hajlamos voltam azt gondolni: meghalni sem fogok. Valószínûtlennek tûnt, hogy ily kevés dologra korlátozódjék egy ember élete; az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy előbb-utóbb történik valami. Súlyos tévedés. Michel Houellebecq