Nagy tömegben, vagy egy lázongás alkalmával az emberek mindig megtalálják a módját, hogy levessék magukról az emberi álcát, és megfeledkezzenek emberi mivoltukról. Nagy tömegben szert tesznek a szükséges bátorságra, és szabadon engedik az addig pórázon tartott vadállatot. Ezért van az, hogy ha egyedül van, egyetlen emberi lény sem követ el olyan förtelmes bûnöket, mint a tömeg részeként.

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor az ember az emberiséget egy nagy tömegben hallja említeni, rendesen pillanatnyi nemesebb láz kapja el, élni-halni vágyás másokért és eszmékért, s amikor szétoszlik a tömeg és ki-ki egyedül marad, az előbbi fantomok szétpattannak, a láz megszûnik, és senki sem érez többé vágyat meghalni másokért, sőt restelli ellágyulását. Lux Terka
2. Az emberek mindig is emberek maradnak, vagyis vannak ösztöneik, és ezek az ösztönök felerősödnek, ha nagyobb tömegbe verődnek, vagy ha éhesek és félnek. Nem meglepő módon akkor válnak a legerősebbé, ha egy nagy tömegben mindenki éhes és fél egyszerre. Szergej Geraszimov
3. Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tûnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok. Virginia Woolf
4. A nép - amikor tömegbe verődik - nekibátorodik. Stendhal
5. Az emberek ösztönösen nyájkövetők. Az első barlanglakók óta az emberek - szőrtelen, gyenge, és az eszüket leszámítva védtelen teremtmények - úgy éltek túl, hogy csoportokba rendeződtek; tudván, mint oly sok prédaállat, hogy a tömeg megvéd. És ez a csontokba ivódott tudás húzódik a tömegpszichózis mögött. Mert kilépni egy csoportból, egyedül megállni vele szemben, az lehetetlennek bizonyult évszázadokig azoknak, akik megpróbálták. Diana Gabaldon
6. A tömeg furcsa dolog. A tömegnek saját közös gondolkodása van, gondolkodás, mely figyelmen kívül hagyja egyes részeinek értelmét, és a legalantasabb érzelmekből táplálkozik.
7. Másokért kiállni, vállalni a veszélyeket erőt adó, szorongásoldó, félelemcsökkentő cselekedet. A közösség ereje megnöveli az egyén bátorságát, még akkor is, ha a többiek fizikailag nincsenek jelen.
8. A nagy tömeg elszántsága valóban legyőzhetetlen, feltéve, ha bíznak magukban; de ha rettegnek, annál nagyobb és tébolyultabb félelem tölti el őket, minél többen vannak.
9. A nagy emberek törvényt szegnek, hagyományt szegnek, hogy újat teremtsenek. A nagy emberek nem félnek bûnöket elkövetni.
10. Bölcs ember csak nagy önuralommal bírja lelkét kiragadni a tömegből, ítéletét függetlenné tenni és szabaddá. Külsőségekben azonban legjobb, ha követjük a bevett formákat és szabályokat. Michel de Montaigne