Nagyon kevés fiatalnak van az apjával hiteles kapcsolata. És ez azért is fontos, mert ez által definiálódik egy lányban, hogy milyen férfit fog ő választani. Rossz kapcsolat esetén jelen van a szeretem-gyûlölöm effektus. Hogy "egy rohadt alkoholista, de mégiscsak az apám". Ha az apával kapcsolatban valakinél szeretem-gyûlölöm állapot található, akkor egy idő után nemcsak az apjához hasonló pasit talál, hanem a szeretem-gyûlölöm egy idő után abban a kapcsolatban is megjelenik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ameddig élnek a szülei az embernek, biztos lehet abban, hogy az anyja és az apja egyértelmûen jót akar neki. Persze családja válogatja ezt is, de az esetek nagy részére ez jellemző. Ezen kívül, ha sikerül egy olyan feleséget beszerezni valahol, aki valóban barát, az hatalmas mázli. És ennyi "a lista". Minden egyéb kapcsolat mögött valami érdek van. Talán még az ember gyerekei azok, akik feltétel nélkül, minden marhaságával együtt, elfogadják és szeretik. Gálvölgyi János
2. Szeretni nem lehet gyûlölet nélkül. Apát gyûlölni azonban valami egészen más, valami egészen furcsa. Berkesi András
3. Kétféle szeretet van, amely igen nagyon különbözik egymástól. Az egyik szeretet, amelyet az apa érez gyermekei iránt, amelyet az anya érez, amely úgy támad föl bennünk néha, mint különös ragyogás és gyöngédség, amely félig fájdalmas is. (...) Az a szeretet, amelyet az ifjú érez egy nő iránt, a szerelem - csak az átszellemülés és a teljes bizalom ritka pillanataiban hasonlít az előbbihez. Herbert George Wells
4. A féltékenység akkor negatív, ha a valóságban nem fenyeget a partner elvesztése, és mégis nagy a félelem. A gyermekkori élmények miatt például előfordulhat, hogy valaki egyszerûen képtelen elhinni, hogy a párja tényleg szereti és becsüli őt. Ilyenkor az önbizalom és az önértékelés hiánya a gond. Aki gyermekként nem kapott elég szeretetet és figyelmet, az később is úgy érezheti, hogy senki nem szereti őt igazán. Egy párkapcsolatban ez túlzott bizalmatlansághoz, a partner fölött gyakorolt kontrollhoz, szélsőséges esetben pedig féltékenységi rohamhoz vezet. Alfons Vansteenwegen
5. Van a gyûlöletnek olyan fajtája, amelyik apáról fiúra öröklődik. A három-négy éves gyerekek vagy a kilenc- meg a tízévesek értik, hogy miről beszélgetnek a szüleik, még ha a felnőttek nem is gondolják. Elkapnak egy utálkozó gesztust, egy ellenszenvről tanúskodó pillantást, s mint a kutyák, észreveszik, ha a szüleik szaga akár csak egy nagyon kicsit is megváltozik, ha hirtelen felgyorsul a légzésük egy bizonyos dolog bekövetkeztével vagy egy konkrét találkozás hatására, vagy mert valaki feltûnik a színen. S a gyûlölet beépül a lényükbe. A sajátjukká válik, osztoznak benne. Szeretetből, hûségből, azért, mert ők is a klánhoz tartoznak. Irene Solá
6. Tényleg ismered? Megbízhatsz benne? Tudod, merre jár, ha nem veled van? Sosem ejtett át? Kiáll érted az anyjával szemben? Számíthatsz rá, ha bajban vagy? Meghallgat? Figyel is rád? Arra válaszol, amiről te beszéltél? Ezek nagyon fontos tényezők egy kapcsolatban! Vavyan Fable
7. Apának lenni jó, lányos apának még sokkal jobb. Nem tudom, milyen fiúkkal, ha magamra gondolok gyerekként, nem lehet egyszerû. Apának lánnyal hibátlan; van persze küzdés, de nincs rivalizálás; a szerelem és szeretet határvidékén járunk mindig. Braun Róbert
8. Ha egy férfi szeret bennünket, és mi örülünk neki, mert ilyesfajta erőfeszítés csak akkor telik tőlünk, ha érezzük, hogy szeretnek bennünket, és ha az a férfi magasrendû lény, némi fáradsággal elérheti, hogy bármire ráérezzünk, bármit átlássunk, felfogjunk, akármit, mindent, s lassanként, apránként szellemének minden rezdülete visszhangra talál bennünk. Ez aztán többnyire elhalványul, elpárolog, kihuny, mert mi felejtünk, ó, mi felejtünk, ahogy a levegő is elfelejti a kimondott szót. Fogékonyak vagyunk, tanulékonyak, de környezetünk szüntelenül hajlít, befolyásol és változtat bennünket. Ha tudná, hányféle lelkiállapot váltakozik bennem egyre, s mind megannyiféle lénnyé alakít aszerint, hogy milyen az idő, hogy érzem magam, mit olvasok, kivel beszélgetek. Vannak napok, amikor példás családanyalelkem van, pedig nincs is gyerekem, máskor meg, mondhatni, szajhalelkem, pedig nincs is szeretőm. Guy de Maupassant
9. Néhány év után a párok elkezdik gyûlölni egymást. Előre ismerik a másik reakcióit, vagy unják már a manírjait. Azt hiszem, velem pont az ellenkezője lesz. Én akkor tudok beleszeretni valakibe, ha már mindent tudok róla: hogyan választja el a haját, mikor melyik ingét fogja felvenni, milyen történetet fog elmondani az adott szituációban. Akkor tudom majd biztosan, hogy tényleg szeretem.
10. Igaz, hogy minden apa és minden anya szereti a gyerekét? Már a kérdésen is fel lehet háborodni, de ez még sincs így. Ezért telnek meg a pszichológiai rendelések a félresiklott kapcsolatok tömegeivel, mert az emberek kötelességszerûen megjátsszák, hogy mindig és minden körülmények között szeretik a gyereküket. Ez társadalmi kényszer! Micsoda szörnyeteg anya vagy apa, aki nem szereti a gyerekét! Pedig egy gyerekkel akkor is lehet jól bánni, lehet hozzá kedvesnek lenni - például emberségből, jóindulatból, felelősségérzetből -, ha az ember nem szereti ugyan, de felvállalja a helyzetet: így alakult az élet. Popper Péter