Ugrás a tartalomra
Napi ezerkétszáz tapasztalatom van arról, hogy az emberiség körülbelül eljutott a falig. Világtendencia a kultúrában, hogy kezd felébredni a civilizációból, annak önhittségéből, vakságából, a merev nyakú tudományból és a mély mosóhatású mosóporokból. Ugyanis mindez nem kulcs a világhoz. Röhögtetően szuperspecializálódott minden, egyszerûen képtelenek vagyunk bármit látni, mint egészet, és ez teljes csőd. Körénk záródott egy önmagát végtelennek reklámozó gondolkodásmód. Ezt némely egyszerûbb elmék elementárisabban felfogják, mint a szupergondolkodók, mert ők nem az agyukat karátosítják, hanem éreznek; azt is, hogy arcba hazudják őket. Ha nem szerezzük vissza a teljességlátásunkat, akkor végünk.
Kapcsolódó idézetek
-
Amint felhagynánk a kozmikus tudásunk bővítésével, azt kockáztatnánk, hogy visszatérünk azokhoz a túlhaladott és gyerekes gondolatokhoz, melyek szerint a világ képletesen és a szó szoros értelmében is körülöttünk forog. Egy ilyen sivár világban az anyagi javakat hajhászó, fegyverkező emberek a szûk látókörû, előítéletes gondolkodás áldozataivá válnának. És ezzel az emberiség tudásvágya egészen addig ki is lehelné a lelkét, amíg fel nem emelkedne egy új, tudásra szomjazó civilizáció, amely rettegés helyett ismét csodálattal adózna a kozmikus perspektíva előtt.
Neil deGrasse Tyson
-
Amikor a mostani járvány hullámai elülnek, és a világ dolgai megpróbálnak visszatérni a régi kerékvágásba, kiderül majd, hogy ez nem lehetséges. A globalizációval kiteljesedő korszak fordulóponthoz érkezett, az út ettől kezdve folyvást lefelé visz. Az ember pusztító beavatkozása a földi életet fenntartó rendszerek lassú összeomlásához vezet, ennek jelei egyre nyilvánvalóbbak, süketnek és vaknak kell lennie, aki nem akarja őket észrevenni.
-
Teljes gázzal haladunk a világvége felé, miközben a társadalom legszûkebb rétegei a zsebeiket pakolják, a kormányok pedig gyakorlatilag nem tesznek semmit annak elkerüléséért, hogy megszûnjön az általunk ismert világ. (...) Elég furcsa lenne, ha figyelmen kívül hagynánk egy ilyen léptékû igazságtalanságot, ami szó szerint minden egyes élőlényt közvetlenül érint a bolygón. Ha pedig valaki valamilyen oknál fogva hanyagolja ezt a kérdést, az egyszerûen a történelem rossz oldalára áll.
-
Az emberek - még azok is, akik megpróbálnak őszinték lenni magukhoz - képtelenek elfogadni, ha véget ér valami. Még akkor is bíznak, vagy legalábbis megpróbálnak bízni, ha már a végső döntést is felírták a falra, méghozzá akkora betûkkel, hogy több száz méterről is elolvashatja bárki. Ha valami igazán fontos, könnyen csal az ember, könnyen összetéveszti a valóságot egy szappanoperával, és meggyőzi magát arról, hogy nem kell olyan sötéten látni a helyzetet, végül úgyis minden jóra fordul... talán éppen a következő reklám után. (...) Az önámítás csodálatos képessége nélkül az emberiség valószínûleg még őrültebb volna, mint amilyen őrült jelenleg.
Stephen King
-
Az egész világ apokaliptikus hangulatú most. Teljes joggal. Már világosan látszik az alagút végén a sötétség. Hogy pontosan hogyan fogunk elpusztulni, az nem látszik még, mert rengeteg verzió lehetséges. Az egyik lehetőség, hogy záros határidőn belül belefulladunk a szemetünkbe. Nagyapám 86 évet töltött a Föld nevû bolygón, és mindössze egyetlen mosógépet tulajdonolt. Apám 81 éves, már a második mosógépénél tart. Én most, ötvenévesen a hetedik vagy nyolcadik mosógépemnél tartok, pedig nem vagyok hatalmas mosóegyéniség. (...) Eljön majd tehát az egy nap után elromló, eldobható mosógépek kora is. Ha megérjük. Ha addig nem égünk el a napon, vagy nem robbantjuk fel magunkat valami rendes szuperbombával. Én mindenesetre a szemétben megfulladásra tippelek.
Cserna-Szabó András
-
Mi, emberek túlfejlődtünk. Annak az ára, hogy elég intelligensek legyünk első fajként felfogni a kozmosz létezését, az, hogy mindeközben egy egész univerzumnyi sötétséget is érzünk.
Matt Haig
-
Az embereknek eltolódott a realitásérzékük. Nap mint nap ráragadnak a képernyőre, nézik a szappanoperákat, a filmeket, a híreket, a popsztárokat. Megváltozik a valódi értékek megítélésének képessége, erősnek képzelik magukat. De valójában ők lélekben már halottak.
Jim Morrison
-
Az ember (...) hajlamos azt hinni, már mindent hallott, nincs már, ami megdöbbentse. Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendû önelégültség gubójából.
Paul Auster
-
Egy felfoghatatlan évszázad végén találjuk magunkat, melynek technikai vívmányai, háborúi és katasztrófái nem csak a szemünket nyitották fel, hanem rákényszerítettek bennünk a látásra is. Nem, ez az évszázad valósággal letépte a szemhéjunkat, olyan kegyetlenül, hogy védtelenül kénytelenek legyünk felismerni az ember gonoszságra és kegyetlenségre irányuló hajlamát.
-
A gazdasági világválságon a fejlettek óriási áldozatok árán túl fognak vergődni, de a közepesen fejlett világ - the rest of the world - meredeken hullik a feneketlen sötétségbe. Ahol intelligensen kezelik a vírust és a válságot, ott a veszteséget minimalizálni lehet. Ilyen ország nagyon kevés van. Az eddig is tágra nyílt olló a fejlettek és a finomkodva fejlődőknek nevezettek között exponenciálisan tovább nyílik. (...) A földkerekség teljes politikai és gazdasági szisztémája leszerepelt. Elő szokott fordulni ilyesmi, ilyenkor a szélsőségesen irracionális hit segít, mint például kétezer évvel ezelőtt a kereszténység. Az ember, ez a vallásos vadállat, az objektíve megoldhatatlan problémákat radikálisan új vakhittel szokta orvosolni.
Spiró György